Főkép

Ha jól számolom, akkor az utóbbi egy évben ez már a harmadik olyan album, amelyen a távol-keleti hagyományos énekstílust olyan zenével társítják, amely attól a kultúrkörtől teljesen független. Kezdetben volt a japán Minyo Crusaders, aztán jött a koreai Ak Dan Gwang Chil (ADG7) – és mindkettőt csak dicsérni tudom ötletességük és remek kivitelezésük okán. Aztán a tavalyi WOMEXen szembejött az egyik esti koncerten a PoiL Ueda formáció.

 

Bevallom, akkor nem néztem végig az előadást (ugye ilyenkor az egyik koncertről a másikra megy az ember), de idén kaptam a lemezükből, amire egyedisége okán az első meghallgatás után rácsodálkoztam. Aztán még sokszor lejátszottam, és egyre jobban magával ragadott a különleges hangulat, amit a klasszikus ének és a modern, progresszív nyugati muzsika ötvözete áraszt.

 

A saját magukról elnevezett album egyáltalán nem hosszú, alig több mint fél óra a teljes játékidő, ellenben nagyon intenzív. Nem tagadom, kell némi idő, mire a hallgató ráhangolódik Junko Ueda siránkozó előadásmódjára, ami uralja az első „Kujô Shakujô - Part 1” című tételt. A PoiL együttes négy tagja közben visszafogottan zenél a háttérben, látszólag minimalista módon ismételgetve a saját témáikat, időnként szinte csak hangokat produkálva. Ehhez képest a folytatás sokkal lendületesebb, szóhoz jut a ritmusszekció, ami kifejezetten jót tesz a kompozíciónak. A végére megidézik az őskáoszt, amiből egyszerű váltással megérkezünk a folyatásba (Kujô Shakujô - Part 3). Az eddigi kompozíciók közül ez kerül legközelebb a hagyományos progresszív rockzenéhez, amit nagyon jól ellensúlyoz Ueda hangja. Itt minden hangszeres kiélheti magát, és némi közös énekre is sor kerül – bár továbbra se várjuk hagyományos dalszerkezetet.

 

A hátralévő két szám (Dan No Ura) a japán Heike monogatari háborús krónika egy részletét dolgozza fel – és az album korábbi részétől eltérően Ueda itt más stílusban énekel, és a zene is sokkal intenzívebb, tele váltásokkal, kiszámíthatatlan ritmusokkal, rockos elemekkel. Az első rész szerintem az album csúcspontja, és talán ez a leginkább befogadható, fogyasztható az európai fül számára. A lezárás szintén remek, Ueda bámulatos énekével megkoronázva. Nekem nagyon bejött a PoiL Ueda című album, mert megvan benne Japán egzotikuma és a progresszív rock komplexitása, virtuozitása, mi több, számomra is meglepő módon, látom a szépséget benne. Negatívumként egyedül a rövidségét említem, szívesen hallgattam volna még.

 

Aki kíváncsi mire képesek élőben, az ősszel nézze meg a Magyar Zene Házában megrendezésre kerülő koncertjüket – én biztosan ott leszek (a pontos dátum 2023. szeptember 29.).

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kujô Shakujô – Part 2, Dan No Ura 壇ノ浦の戦い - Part

2023-ben megjelent album (Dur et Doux)

Weboldal: https://www.facebook.com/POILband

 

 

A zenekar tagjai:

Antoine Arnera – billentyűs hangszerek

Boris Cassone – gitár

Ben Lecomte – elektromos-akusztikus bőgő

Guilhem Meier – dobok, ütőhangszerek

Junko Ueda – ének, satsuma biwa

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kujô Shakujô - Part 1 07:07
  2. Kujô Shakujô - Part 2 03:37
  3. Kujô Shakujô - Part 3 07:22
  4. Dan No Ura 壇ノ浦の戦い - Part 1 08:41
  5. Dan No Ura 壇ノ浦の戦い - Part 2 04:28