Főkép

Legyél jó kislány!

 

Öltözz rendesen! Viselkedj tisztességesen! Legyél illedelmes másokkal!

 

Legyél jó kislány!

 

Gondoskodj a testvéredről! Tarts rendet és tisztaságot otthon! Ügyelj rá, hogy legyen vacsorára való!

 

Legyél jó kislány!

 

A Te dolgod elintézni, hogy a főbérlő ne zaklasson minket az esedékes lakbérért. Nem látod, hogy a mama szomorú? Vigasztald meg, tegyél a kedvére, beszéld rá a testvéredet, hogy újra szóba álljon vele! Figyelj oda másokra, a szomszéd kisfiúval ma se foglalkozott az anyja, mert be volt állva; menj, vidd el kosarazni!

 

Légy jó kislány! Hát nem kell a pénz az albérletre? Kajára?

 

Akkor légy jó kislány, és vedd le a bugyidat!

 

Ha az ember meg van győződve róla, hogy bizonyos célok érdekében kénytelen kompromisszumokat kötni, akkor nem is olyan nehéz megkötni őket. Az Oaklandben élő 17 éves Kiara céljai nem nagyratörőek, de egyértelműek: legyen miből kifizetni a duplájára emelt albérleti díjat, hogy legyen tető az ő és a testvére feje felett; és legyen mit enni nap, mint nap. Egyikből sem engedhet. Nincs könnyű helyzete: az édesapa nem él, az anyja pszichiátriai intézetben, a bátyja pedig képtelen a napi megélhetésükért felelősséget vállalni. Mindennek tetejébe Kiara azt is magára vállalja, hogy a szomszéd lakásban élő kisfiúról, Trevorról is gondoskodik, akit nem csak a kilakoltatás, de gyámügy is fenyeget.

 

A céljai érdekében Kiara megköti a szükséges kompromisszumokat, legyen ezek között akár az is, hogy az állampolgárok védelmére elvileg felesküdött rendőrök prostituáltja lesz; nem engedheti meg magának , hogy a hosszú távú következményekkel számoljon. Nem telik bele sok időbe, hogy a következmények viszont kopogtassanak az ajtón: a tét már nem csak a mindennapi megélhetés, hanem a bátyjának a szabadsága. Kiara azonban olyan bonyodalmak közepén találja magát, amelyekből önerőből képtelen kimászni

 

Leila Mottley valós események alapján írta meg első regényét, a rendőrök egy csoportja által zsarolt és sakkban tartott tinédzser lány történetét. A könyv fülszövegének tanúsága alapján többek között azt szerette volna bemutatni, a fekete lányok és nők – beleértve őt magát is – arra vannak nevelve, hogy a körülöttük élő férfiak érdekeit helyezzék a maguké elé. Bár ez Kiara esetében is így van, ő nem csak a férfiaknak köszönheti kiszolgáltatott helyzetét: a nők – az édesanyja, a barátai – ugyanúgy cserbenhagyják, elfordulnak tőle a nehéz helyzetekben; vagy éppenséggel manipulálással próbálják elérni, Kiara tegyen valamit értük. Elvétve találkozik valóban segítő szándékú emberrel, és a legtöbb esetben itt is szerepet játszanak az önös érdekek. Az Éjjeli árnyak fájdalmas, de pontos képet fest arról, hogyan működik a társadalom ott, ahol tényleg a túlélés a tét, Kiara pedig, nem tudván, hogyan mondjon nemet, vagy kerülje el a kényszerkompromisszumokat, akaratlanul is mozgatórugója lesz a rendszernek: valaki, akit ki lehet használni. Mégsem egy szende, az eseményekkel csupán sodródó szereplővel találkozunk: tudatában van az áldozatoknak, amelyeket meg kell hoznia, és azt sem téveszti szem elől, milyen cél érdekében hozza meg őket. Ennek köszönhetően még akkor is emelt fővel járhat, amikor mindenki más elítélte őt a tetteiért.

 

Mottley egy lebilincselő és izgalmas történetet tár elénk, életszagú és érdekes karakterekkel, az írásmódja mégsem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. A prózai, sötét eseménysort fennkölt, költői mondatokban meséli el az olvasónak, amit az elején kifejezetten élveztem. hosszabb távon azonban fárasztónak bizonyult. Emellett sokat játszik a láttatás-sejtetés kettősével, így előfordult, hogy újra kellett olvasnom néhány bekezdést, hogy megértsem, mi az, amire csak utal az írónő. Tekintve, hogy szemtelenül fiatalon, 17 évesen kezdte írni a regényt, valószínűleg még fog alakulni a stílusa; az Éjjeli árnyak első kötetként így is említésre méltó teljesítmény, amit annak ajánlanék a legbátrabban, akit érdekelnek a kiszolgáltatottabb társadalmi rétegek viszontagságairól szóló történetek.