Főkép

Pár hónappal ezelőtt, amikor befejeztem Philippe Sands zseniális Patkányút című alkotását, nem gondoltam volna, hogy bárkinek is esélye lenne tényirodalom kategóriában lekörözni az angol jogászt – pláne egy II. világháborús témájú könyvvel –, mégis ez történt. Nem hiszem, hogy a lengyel Magdalena Grzebałkowska neve bárkinek bármit is mondana idehaza, de az éppen az 1945 – Háború és béke című könyvéért Nike-díjat nyerő alkotó az egyik legjobb, akivel valaha is találkoztam ebben a kategóriában.

 

Ahogy a cím is mutatja, a szerző a háború legvégére és a béke (amennyiben egyáltalán nevezhetjük ezt az időszakot már békének) első néhány hónapjára koncentrál, mégpedig olyan sokrétűen, sokfelé ágazóan és kiegyensúlyozottan, ami szinte példa nélküli. A kötet felépítése kimondottan egyszerű, hiszen Grzebałkowska az év minden hónapjára talál egy sokszor igencsak ismeretlen, vagy a (főleg lengyel) nagytöbbség számára tabuszerű témát, amelyet aztán igen változatosan kifejthet. Találkozhatunk itt Szvetlana Alekszijevics-i stílusú és minőségű oral history elemekkel, korábban megjelent naplókból, emlékiratokból összeállított szövegekkel, vagy éppen tényekkel alátámasztott, ám szépirodalmi igényességgel megírt történetekkel is.

 

"Az anyja neve Elisa Helena, és ő a világ legjobb anyukája. Eltelik még egy kis idő, amíg meghal tífuszban a gotenhafeni (gdyniai) kórházban. Egyelőre magához öleli a kisfiát, és mindennap imádkozik az egészségéért. Evangélikus, és nagyon vallásos – Isten nélkül egyetlen étkezésre vagy fontos eseményre sem kerülhet sor a családban. Régen gyári munkás volt, de amióta sorra születnek a gyerekek, háziasszony lett belőle. Werner apja, Heinrich Adolf mindent megtenne a szeretteiért. Erején felül dolgozik a gyárban. Nehéz terheket cipel, fáj a háta. Szereti meglepni a feleségét és a gyerekeit. Valamelyik nap egy szatyor friss zsemlével küldi hozzájuk a pékinast. Máskor moziba vagy körhintázni viszi őket. Eltelik még egy kis idő, mielőtt azt mondja a gyerekeinek, hogy fogják meg egymás kezét, és ugorjanak a kútba."

 

Többek között szerepelnek ebben a könyvben az elűzött vagy éppen kitelepített németek lakásaikat fosztogató lengyelek, viszontagságos sorsú menekültek vagy hadi szökevények, de olvashatunk a táborokat túlélő és egykori otthonaikba visszatérő zsidókat ért atrocitásokról, a porig rombolt Varsó újjáépítéséről, a Sztálin ötlete szerint nyugatra tolt Lengyelország keleti feléből érkező és a deportált németek házait elfoglaló civilek első napjairól, az itt maradt németeket ért támadásokról (azt hiszem, egyáltalán nem köztudott, hogy az egykori haláltáborok területén rövid ideig a lengyelek is működtettek kényszermunkatáborokat, melyek kegyetlenségben egy cseppet sem maradtak el a nácikétól) de vannak itt szép számmal feledhetetlen egyéni történetek is.

 

Az egyik legjobb dolog, ami történhetett tényirodalom kategóriában idén, az az, hogy a Gondolat kiadó megjelentette Magdalena Grzebałkowska bámulatosan sokoldalú és ennek ellenére is roppant olvasmányos 1945 – Háború és béke című alkotását, így aki csak teheti, semmiképp se hagyja ki!