Főkép

Gyerekeknek szóló román képregény – nem sűrűn találkozik az ember ilyesmivel magyarra fordítva. A Nor vakációja alapját adó szituáció azonban épp úgy ismerős számos ifjúsági regényből, mint szülők számára a valós életből.

 

Nor annyiból semmiképp sem különleges, hogy mit tervez a nyárra. Legszívesebben folyton a mobilján meg a játékkonzolján lógna, és azt, hogy szülei elviszik vidékre, hogy két hetet töltsön a nagyszüleinél, számára egyenlő az orbitális, álnok kiszúrással. Pláne, hogy kiderül, hogy bezzeg a szülők Tenerifére mennek nyaralni... És akkor még térerőről meg lemerülő aksikról és otthon hagyott töltőkről nem is beszéltünk...

 

Ahogy sejthető, a Surducan nővérek olyan történetet írtak és rajzoltak, melyben Norunk idővel megtalálja az örömet a festői román vidéken, akárcsak a barátokat. Az sem lehet nagyon meglepő, hogy mindeközben különféle kultúrájú népekkel is megismerkedik, s ha nem is zökkenőmentesen, de megtalálják a közös hangot. Mert van itt bizony roma és magyar is, de az külön tetszik, hogy a szerzőpáros nem intézi el annyival a kulturális különbségeket, hogy hát a gyerekek mindig könnyen megtalálják egymással a hangot.

 

Persze még ezekkel együtt is lehetne az üzenet erőltetett, de a Nor vakációjában nem csupán a csúf előítéletekről van szó. Egyrészt ott vannak a mágikusba hajló kalandok, melyek kellő természetességgel, mégsem nehézségek és tét nélkül kovácsolják össze a gyerekeket (illetve a többi szereplőt). Másrészt pedig a nem kevésbé varázslatos képi világ, melyben annyi báj van, annyira szerethető, hogy az embernek kedve támad Erdélybe utazni.

 

Sőt, azt hiszem, a képregény legfőbb erénye az, hogy visszaadja a gyermekkor szemlátomást évszázadokon át sem változó varázsát, hangulatát, azt az élményt és érzést, amikor az ember még bármiben meg tudja látni a jót, a meséset, a csodásat. S teszi mindezt olyan gördülékenyen, magától értetődő módon, hogy azt bárki aki ennek a korosztálynak ír vagy rajzol, megirigyelhetné. Arról nem is beszélve, hogy okosan adagolt kreatív megoldások is gazdagítják a képi világot (pl. a videójátékos részek), tehát még képregényként is üdítően ügyes és élvezetes a kötet.