Főkép

Vannak a vándorcirkuszok és van Steve Vai vándor temploma. A VJ által megfestett hátterek ugyanis visszatérően rajzolnak meg olyan fantazma-gótikus tereket a háttérben, amelynek integráns részekén jelennek meg katedrálisok színes és kerek üvegtáblái a Vai logóval átszőve. Steve ugyanakkor nem celebrál a csurig megtelt budapesti Akvárium Klub nagytermében a Live Nation szervezésében szerda este, hanem inkább az inkvizítor kérlelhetetlen kegyetlenségével nyúzza a szinte témáról témára cserélt gitárjait, amelyeken a tremolo kart néha olyan magaságokba vagy mélységekbe löki, hogy nem azon csodálkozunk hogy a húrok nem szakadnak, hanem hogy a gitárok nem törnek.

 

A nyolcvanas évek instrumentális rock legendájának egyik jegye éppen a tremolo kar használatában rejlő nyelvújítás, ami folytonosan jelen van az este során, mind a régi, mind az új dalokon, legyen szó torzított vagy tiszta hangzásról, mint a két passzív-agresszív nyitó témát követő zöldben pompázó jazz-gitáron. (Vai színes egyénisége nem egyszerűen csak különféle színű hangszereken, hanem egyes gitárokon a nyakon világító pontokon is megjelent, hogy a koncert vége felé bekúszó Hydra-gitárt már ne is említsük.) Új látványelemek, disszonáns zenei kísérletek ide vagy oda, a koncert rögtön a negyedik témán eléri az egyik, ha nem az egyetlen csúcspontját a „Tender Surrender”-el, a '95-ös Alien Love Secrets korongról. Ez a blues ballada erős Frank Zappa hatásról árulkodik – a még tinédzser Steve ugyanis '80-tól '83-ig Zappa zenekarában játszott – ahogyan az este során több darálós blues elem is. (Az új, a kritikusok és a közönség által is szeretett szóló albumról [Inviolate; 2022] eljátszott „Greenish Blues” szinte egy az egyben imitálja a '95-ös téma szerkezetét, oktávjáték nélkül, de a szóló felépítésében is, helyenként zseniális hangnemváltásokkal, az eltérő hangnemek köztes hangjai köré épített feszültségkeltéssel.)

 

A közönség pedig lelkesen reagál ezekre a zenei megoldásokra, nagyon jó a hangulat, bár nekem a cirkuszba illő mutatványok kevésbé nyerték el a tetszésem – a technikai stáb kezében hirtelen megjelent gitárok egy rövid ideig még valamennyire viccesek, főként ahogyan letérdelteti őket egyszerre és velük térdel Vai, de a zenekar többi tagjainak szóló spot-jai elég haloványra sikerednek, és akkor a hangmérnök ún. operaéneklését (For The Love of God), az isten szerelmére, inkább felejtsük el!

 

Persze kiváló összehasonlításként is szolgálnak, főként amikor Steve gitárpárbajt vív a rendkívül agilis fiatal gitárossal, Dave Weinerrel. Bár Dave „boxon” kívüli játéka ötletes és friss, ilyenkor még tisztábban hallatszik Steve végletekig kimunkált, a másik nagy mestertől, Joe Satriani-tól tanult legato játéka, az egyes frázisok rengeteg egyéb technikával ötvözött és a végtelenségig kigyakorolt ívei, és az így létrejövő, tudatosan megalkotott zenei beszéd, ami a hangszer igazi nagymesterévé teszi Steve-et. Nem egyszerűen fergetegesen kell tudni tekerni, mint ahogyan Weiner kétségtelenül tud – bár Yngwie Malmsteen már a '94-es The Seventh Sign egyik témáján bemutatta azt a tempót amikor szabad füllel már nem is választhatók szét a konszekutív hangok egymástól –, hanem a gitárra mint a muzsika és nem mint a F1 eszközére érdemes tekinteni, ha másért nem akkor legalább azért, mert a sebességi versenyben Malmsteen után már amúgy sincsen mit megnyerni.  

 

Steve kétségtelenül felülmúlhatatlan show-elemekben is: a „Teeth of the Hydra” nekem nem is annyira a háromnyakú, 'custom made' gitár miatt marad emlékezetes (egy tizenkét húros, szitár-szerűen hangolt nyakat egy hét húros elektromos gitár, valamint egy háromnegyedes basszusgitár nyak egészít ki), hanem inkább azért ahogyan a három nyakon való együttes játék természetes módon lassítja Vai tempóit és az eltérő funkciók összhangzatával Steve ismét valami újat és eredetit alkot.

 

Egy gitáristen ismét Budapesten járt, időnként varázsolt, időnként csak bűvészkedett, akárhogy is, kár lett volna kihagyni.

 

Steve Vai – gitárok

Dave Weiner – gitárok, szintetizátor

Philip Bynoe – basszusgitár

Jeremy Colson – dob