Főkép

A Master-Lab Comics korábbi kiadványai is remek szórakozást nyújtottak, ám ez a füzet (melyet már lehet kötetnek is nevezni) sok szempontból más szintet jelent, és sok mindenben különbözik.

 

Bár a képregény maga itt is fekete-fehér, a korábbiakban megszokott 24 oldal helyett most összesen 43 oldalon olvashatunk a főszereplőről. A szűkebb terjedelmű füzetek inkább egy-egy sztorit mesélnek el, jellemzően vad fantasztikus elemekkel dúsítva, míg a Kemény Henrik életéről szóló kiadványban sokkal kevesebb a képzeletbeli elem. Ellenben tényleg átfogja a Kossuth-díjas bábművész egész életét.

 

Magam azon generációk egyikébe tartozom, akik számára Kemény Henrik fogalom. Vitéz László bábelőadásain nőttünk fel sok-sok ezren, nem szólva a többi figuráról, akiket „Heni bácsi” alkotott, mozgatott és szólaltatott meg, mint Hakapeszi Maki vagy Furfangos Frigyes (a Zsebtévé hovatovább ikonikus szereplői), netán Süsü, akinek ugyan Bodrogi Gyula kölcsönözte a hangját, ám Kemény Henrik volt fő bábosa. Ám ez a képregény jóval többet nyújt, mint keserédes nosztalgiát. Elmeséli, hogy Kemény Henriknek már nagyapja és apja is bábozással, a népek szórakoztatásával foglalkozott. Szóba kerül a háború, a kommunizmus, megannyi megpróbáltatás és tragédia, melyen családjuk keresztülment. De ami a legjobb: átjön Kemény Henrik személyisége, az, hogy milyen sokat jelentett neki a bábozás, hogy mennyire igyekezett tartani a lelket másokban belülről áradó derűjével, miközben sokszor emésztette őt magát a bánat. Láthatjuk őt a képsorokon, ahogy a sikerei előtti években ütött-kopott Trabantján járta az országot, hogy minél több helyre elvigye Lájszlót és a többi pajtikát, de azt is, hogy megjárta Londont, ahol a nyelvi különbségek dacára ugyanúgy megnevettette a publikumot, ahogy idehaza is oly sokszor.

 

Egyszerre költői és megindító, szép és szórakoztató ez a képregény, egyértelműen az eddigi legkiemelkedőbb és legfontosabb munkája a Mester Csaba - Tóth-Laboncz Attila párosnak.