Főkép

Az egyik ismerősömnek olyan orgánuma van, hogy általános iskolában mindig lebukott, amikor órán beszélgetett, mert az ő suttogását a terem másik végében is tisztán lehetett érteni. Valami hasonlóval rendelkezik kedvenc kreol énekesnőm, az ő hangját sem kunszt felismerni, annyira jellegzetes.

 

Itt az új, sorrendben harmadik lemeze, ami első hallásra ugyanolyan fantasztikus, mint az előzőek, vagyis meghatározó rajta az erőtől duzzadó ének, amit izgalmas vudu-rock-blues zene kísér. A vudu alatt nem a zimbes-zombis verzióra gondolok, hanem a teljes vallásra, szóval nem csak fekete árnyalatok vannak benne, hanem bőven akad fehér szín is. Az általa művelt blues meg talán a louisianai cajun-kreol mocsári bluesból eredezteti magát, és ha már párhuzamokat keresek, akkor muszáj megnevezni a punkzenét.

 

Második és sokadik nekifutásra felfedeztem azokat az apró eltéréseket, amiknek köszönhetően úgy gondolom, sikerült még tökéletesebbre csiszolni a zenét. Olyan finomságokra gondolok, mint például a „Freedom fire”, amiben érzékeny oldalát mutatja meg Moonlight Benjamin. Ez egy lassú szám, amit teljesen ural az ének, és bebizonyítja, miként lehet erős torokkal érzelmeket tolmácsolni. A zene végig visszafogott marad, tényleg csak ellenpontozza, még jobban kiemeli az éneket. Hasonló, csak teljesen eltérő hangulatú az „Ouvè lespri” blues muzsikája.

 

A Wayo lemez változatos, több ízben sikerül túllépni a megszokott rockos kereteken. Ilyen a „Limyè”, amiben kifejezetten izgalmas Matthis Pascaud gitározása. Véleményem szerint ő sokat hozzátesz a produkcióhoz, lásd, illetve halld a „Haut là haut” vagy a „Taye banda” számokat. Kedvencem a korábban már kislemezként megjelent „Bafon”, ami nem a tempójával, hanem a belőle áradó erővel, indulattal vett le a lábamról. Az albumzáró „Pwenn fè” megidéz egy kevés Afrikát, és közben tág teret hagy Moonlight Benjamin énekének, ismét megmutatva mennyire sokoldalú a hangja. Meglepően sok a blues hatás, mintha egy picit visszalépnénk az időben, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveibe, de közben teljesen nyilvánvaló, hogy ebben az esetben ez nyilvánvalóan előrelépést jelent.

 

Természetesen ez a zene élőben az igazi, ezért két koncertfelvételt tettem a cikk végére, és csak remélni tudom, hogy ebben az évtizedben Magyarországon is fellépnek, és elvarázsolnak bennünket a zene és a vudu erejével.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Freedom fire, Haut là haut, Bafon

2023-ban megjelent album (Ma Case)

Weboldal: https://moonlightbenjamin.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Moonlight Benjamin – ének

Matthis Pascaud – gitár

Matthieu Vial-Collet – gitár, vokál

Quentin Rochas – basszusgitár, vokál

Bertrand Noel – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Wayo 04:38
  2. Haut là haut 04:02
  3. Taye banda 03:30
  4. Ouvè lespri 02:33
  5. Pè 04:59
  6. Freedom fire 02:55
  7. Limyè 04:20
  8. Bafon 03:00
  9. Lilè 03:30
  10. Alé 02:44
  11. Pwenn fè 02:24