Főkép

A brit David Almond hazájában a legfontosabb gyermek/ifjúsági írók közé tartozik. Nálunk sajnos kevéssé lett ismert, pedig érzékeny, okos, gondolatébresztő rövidebb-hosszabb könyvei vannak, melyek a felnőtt olvasót is elbűvölik és megérintik.

 

A Paper Boat, Paper Girl rövidke kis könyv, főszereplője ugyanaz a Mina, aki a Skellig (avagy Szárnyak titka) c. regényben is szerepel, melyet magyarul is olvashattunk (két különféle kiadásban és fordításban), s mely Almond legnagyobb sikere volt. Utóbb a My Name is Mina c. könyv is róla szólt. Ez a szépséges kis kötet azonban független mindkettőtől, és egy apró epizódot mesél el csupán. Melyben a világra sajátosan nyitott, azt sajátosan értelmező és élő, tizenéves lány Kiotóban, a császári Japán régi fővárosában jár.

 

Buszon utazik épp az édesanyjával, mikor felfigyel egy japán hölgyre, aki origamival foglalja le magát az út során, s előbb egy hajót, majd egy madarat hajtogat Minának. Anya és lánya eztán meglátogatja az Aranytemplomként is ismert, Kinkakudzsi nevű zen buddhista épületet. Aztán Mina tesz valamit, ami (sorszerű?) véletlenek folyamát indítja el, melyek végén a lány megismerkedik (összebarátkozik?) egy japán fiúval.

 

Ha úgy nézem, ez nem sok. Ha pedig úgy, tökéletesen illik a japán környezethez és hagyományokhoz. Végtelenül egyszerű, letisztult és szép az egész, mely jelzők Almond megannyi írására is igazak, ha máshogyan is, mint a japán kultúrára. Ehhez persze sokat adnak Kirsti Beautyman fekete-fehér-lágypiros illusztrációi, melyek egyszerre keletiek és nyugatiak.

 

S végül elolvashatjuk Almond utószavát a történet születéséről, melyet egy hasonló buszos élményük indított el, de közrejátszott benne az is, hogy az írót meghívta egy rövid beszélgetésre Micsiko japán császárné, aki bevallotta neki, hogy hasonlóan érzi magát, mint Mina.