Főkép

Pierre Wazem svájci képregényíró és –rajzoló, aki a 2015-ös Képregényfesztivál vendége volt, Barangolás(ok) c. kötete kapcsán. Aztán hét évet kellett várni, hogy újabb kiadvány jelenjen meg tőle magyarul.

 

Ahogy nézem, a Barangolás(ok) rajzstílusát követi emitt is, még ha még kevésbé kidolgozott formában is. És nem is a szerző tudatalattijába illetve múltjába vezet, hanem a képregényfesztiválok kulisszái mögé. És ha bárki azt gondolná, hogy ez unalmas alapanyag, akkor az egy hü… úgy értem, na, rég nevettem ennyit bármin, mint ezen a köteten.

 

Wazem maga azt írta a füzet elejére, hogy „Ezeket a képsorokat saját szórakozásomra vagy valamilyen fesztivál megrendelésére készítettem. Az alapötlet mindig ugyanaz volt: teljesen spontán rögtönzés három képkockában, vázlatok nélkül. Gyakran még az első kép megrajzolása után sem tudtam, hogyan fogom folytatni a történetet.”

Mindez azzal is jár, hogy elég sok olyan személy felbukkan a rövid képsorokban, akiket csak az európai képregényszíntért mélyen ismerők tudnak beazonosítani. Magam nem tartozom ezen kiváltságosak közé, ennek ellenére ezen többletinfo nélkül is döbbenetesen jól szórakoztam Pierre művét olvasva. Ez elsősorban szerzőnk fanyar humorának köszönhető, mely úgy intellektuális, hogy közben a legnagyobb balf…ságoknak is teret enged, nem szólva a már-már maró öniróniáról. S akármennyire bennfentesként írta-rajzolta is ezeket, akár még egy velencei filmfesztiválról is, leginkább olyasmit hoz, amit bárki érteni fog, aki valaha is beszédelgett egy olyan rendezvényre, ahol adott szubkultúra vagy művészeti ág képviselői voltak jelen. Vagy ha így érthetőbb: akármibe lefogadom, hogy pl. a Hungarocomix nevű magyar képregényfesztivál (melyre megjelent a füzet) kiállítói-szereplői-szerzői is átélnek hasonlókat, mint Wazem a füzet lapjain (kezdve a minden dedikáláson felbukkanó, hm, furcsa olvasókkal). Arról nem is szólva, hogy az egyik fejezet a covidról szól, amikor nem voltak semmiféle fesztiválok, ellenben maga Wazem is elkapta a kórt, meg is szenvedett vele kutyául, akárcsak sokan mások – de még erről is képes humorosan írni meg rajzolni.

 

De miközben karikatúra-szerűek a rajzok, s nyilván a képregényfesztiválok résztvevőit-szervezőit-közönségét is kifigurázza valamelyest Wazem, a könnyed felszín mögött azért nagyon is éles látleletet ad Európáról és korunkról. Le a kalappal a Nero Blanco Comix előtt, hogy bevállalták ezt az elvileg szűk rétegnek érdekes, mégis annyira sokat adó, speciális kiadványt!