Főkép

Mielőtt leültem volna a billentyűzetem elé, az új Federspiel album kapcsán egy régi cikk jutott az eszembe, bár lehet, lexikonban olvastam, miszerint a nyolcvanas évek elején azért szűnt meg egy halom punkbanda, mert a tagok felnőttek. Amíg osztály- vagy évfolyamtársként jól elvoltak egymással, ahogy idősebbek lettek, különböző lett az érdeklődési körük, másként látták a világot, az embereket, és ez végül oda vezetett, hogy nem tudtak tartósan együtt zenélni.

 

Szóval azon filóztam előzetesen, hogy vajon a 2004-ben fiatal muzsikusok által alakított osztrák Federspiel miként oldja meg ezt a problémát? Nos, a választ hamar megkaptam, mivel az idei albumon két új nevet találtam, szóval ők sem úszták meg tagcsere nélkül. Szerencsére ez a zenére jól hallhatóan nem hatott negatívan, az még mindig elegáns, virtuóz és könnyed. Picit zavarban is vagyok, mert ez a zene nem tekinthető szerintem kifejezetten világzenének, de mivel a korábbi albumokról ebben a rovatban írtam, nem szeretném félbeszakítani a hagyományt.

 

Apropó hagyomány, az egyik kedvenc számom gyakorlatilag egy népzene újragondolása. Az alaposan átdolgozott „Schützentänze” olyan virtuozitással idéz meg a régi időket, hogy ebben a formában garantáltan felismerhetetlen a falusiak számára. A lemez címével (Albedo = nem világító felületre beeső fény visszaverődési képességének mérőszáma) összhangban, ha úgy akarom, akkor ez a muzsika a visszaverődésről, illetve az elnyelésről szól. Milyen hatások érik a muzsikusokat, ezt miként tudják visszaadni a zenében – egy biztos, a Federspiel tagjai a jelek szerint nyitott szemmel és lélekkel közlekednek a világban. Azt most nem akarom belemagyarázni, hogy a kompozíciók a globális felmelegedésre utalnak, mert számomra komorság és aggodalom helyett sokkal inkább a fényt, a játékosságot képviseli ez a tíz szerzemény.

 

Tetszik a „Flow” lelkesedése, áradó öröme, az „Anthem” visszafogottsága, a „Freedom waltz” magával ragadó, ellenállhatatlan örvénylése, fülbemászó dallama. Hallgatás közben ott suhantam a táncparketten, karjaimban kedvesemmel, élvezve a felszabadult pillanatot. Érdekes a szám közepének szólója, ahogyan használják a visszafogottságot, hogy aztán még erőteljesebben térjenek vissza a hangszerek, de a lüktetés, az elhalkulás-felerősödés később is megmarad, és így jutunk el a lezárásig.

 

Szépséges fúvós muzsika, minimális énekkel kiegészítve, léleksimogató, mosolyfakasztó, idegnyugtató, egyszóval ideális egy fárasztó nap lezárásához, a feltöltődéshez.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Schützentänze, Flow, Freedom waltz

2022-ben megjelent album (O-tone)

Weboldal: https://feder-spiel.at/en/

 

 

A zenekar tagjai:

Frédéric Alvarado-Dupuy – klarinét, ének

Simon Zöchbauer – trombita, szárnykürt, ének

Philip Haas – trombita, szárnykürt, ének

Thomas Winalek – harsona, ének

Roland Eitzinger – tuba, ének

Christoph Moschberger – szárnykürt, ének

Christian Amstätter – basszusharsona, ének

 

Közreműködők:

Matthias Werner – basszusharsona, ének (6, 8)

Ayac Jiménez Salvador – ének (8)

Albin Janoska – szintetizátor (3, 6)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. >0,90
  2. Flow
  3. Inside-outside
  4. Kronos
  5. Calor
  6. Anthem
  7. Freedom waltz
  8. Schützentänze
  9. Samtig matt
  10. Lullaby