Főkép

Tiran Hamasyan (zongora) egy retrográd mozgásokat végző csillag: néhány projektével áttörőt alkot, hogy aztán picit hátrébb lépjen. Legújabb lemezén mintha változni szeretne és maga is állócsillaggá válni, de éppen ez az igazodás helyezi ezt a fenomenális muzsikust egy olyan pozícióba, ahonnan egy fekete lyuk egyszerűen kiszippantja az izgalmakat a muzsikából.

 

Elvileg minden adott egy lehengerlő lemezhez: fantasztikus trió és vendégmuzsikusok, és a törekvés, hogy a standardok panoptikumában alkosson maradandót. Talán sikerült is neki, legalábbis a Művészetek Palotájában adott májusi koncertjén a fiatalok reakciójából erre következtettem. Persze egyenként minden téma zseniális, ahogyan a „De-Dah” témafelvezetését az akkordjátékkal hangsúlyozza rögtön megidézi az elektromos basszusgitáros zongoratriói agresszivitását, pedig ezen a korongon Matt Brewer játszik akusztikus bőgőn. Az „I Don't Know What Time It Was” ritmizálása elbűvölő, Justin Brown dobolása az egész albumon végig félelmetes. És egy olyan sor fúvós játszik négy témán, akiket mind nagyon szeretek.

 

Az album egésze mégsem rajzol meg egy csillagképet vagy legalább egy olyan pályát amelyre az egyes témák mind jól illeszkednének. Hamasyan ihletett zongorázása helyett az egyes témabontások improvizációi időnként mechanikus hatást keltenek, nincsenek nagy meglepetések, nem ragad el vagy teszi lehetővé a muzsika, hogy frissen rácsodálkozzunk, ami minden ilyen típusú projektnek a minimális alapvetése kéne, hogy legyen.

 

A duóban, Mark Turnerrel lelassított „All the Things You Are” persze eredeti, már csak tempójában is, hiszen általában mindenki gyorsan játssza, de hangszínben is annyira hasonlít Turner és Joshua Redman tenorszaxofonja, hogy az azt követő Charlie Parker témán először a szóló közben azt hittem, hogy Turner imitálja a Parkert imitáló Redmant.

 

„Ezzel a lemezzel az évek során kifejlesztett különböző technikákat és ötleteket szerettem volna nagyon alkalmazni – egy olyan repertoárban, amelyet végre lehetőségem nyílt újra meglátogatni – és azt üzenni, hogy nagyon értékelem ezt a zenét, és hálás vagyok érte. Annyira szeretem ezeket a szerzeményeket és dallamokat, hogy számomra olyan, mint az örmény népzene. Bevándorlóként – örmény-amerikaiként – ezekhez a különféle hátterű zeneszerzőkhöz és zenészekhez  megvan a saját viszonyulási pontom: bár sötét történelmük van, de sikerült sikert elérniük a szabadság megtestesülésében. Ezért úgy érzem, hogy szeretnék ennek részese lenni, hogy megtaláljak valamit annak a hagyományában, ahonnan jöttem.”

 

 

Előadók:

Tigran Hamasyan – zongora
Matt Brewer – bőgő
Justin Brown – dob
Ambrose Akinmusire - trombita (7, 8)
Joshua Redman - tenorszaxofon (4)
Mark Turner - tenorszaxofon (3)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. De-Dah (Elmo Hope)
2. I Don't Know What Time It Was (Lorenz Hart / Richard Rodgers)
3. All the Things You Are (Oscar Hammerstein II / Jerome Kern)
4. Big Foot (Charlie Parker)
5. When a Woman Loves a Man (Bernie Hanighen / Gordon Jenkins / John Mercer)
6. Softly, as in a Morning Sunrise (Oscar Hammerstein II / Sigmund Romberg)
7. I Should Care (Sammy Cahn / Axel Stordahl / Paul Weston)
8. Invasion During an Operetta (Ambrose Akinmusire / Matt Brewer / Justin Brown / Tigran Hamasyan)
9. Laura (John Mercer / David Raksin)