Főkép

A Grammy-re is jelölt dán vonósnégyes Prism projektje, ami Bach fúgáit és Beethoven kései vonósnégyeseit kapcsolja össze későbbi zeneszerzőkkel, negyedik és egyben utolsó előtti tételéhez érkezett. A korábbi részekben Bartók, Schnittke és Sosztakovics 20. századi kvartettjeit emelték ki, itt a hangsúly időben visszafelé, Mendelssohnra kerül.

 

Az albumot Bach, Das Wholtemperirte Clavier g-moll fúgájának átirata vezeti be és egyben át Beethoven 132-es, a-mollban írt opusához. Az átmenet egyrészt Beethoven hagyományhoz való viszonyát jeleníti meg. Utolsó éveiben ugyanis Beethoven szinte teljes megszállottjává vált Bach remekművének, és a g-moll fúga vezető négyhangos motívuma, a csellón szeptimmel lefele transzponálva szolgál Beethoven 15. vonósnégyesének első tételének kiindulási pontjaként. Ez az összefüggés azonban egyáltalán nem volt még a muzsikusoknak sem mindig magától értetődő. Ahogyan a kísérőfüzetben olvashatjuk azzal a lendülettel, amellyel először közelítettek a műhöz, éppen csak annak megértése maradt el. 

 

„Amikor először találkoztunk Beethoven kései vonósnégyeseivel, még nagyon fiatalok voltunk. Az egyik kvartett követelmény volt egy versenyen amin indultunk, ezért kötelességtudóan dolgoztuk végig a munkát. Bonyolult folyamat volt, és bár a végére minden hangot el tudtunk játszani, úgy éreztük, csak a zene felszínét kapargattuk." A későbbi érés és tanulási folyamat során megtudták, hogy Beethoven számos dallammotívumot átvett Bachtól utolsó öt vonósnégyesébe. „Beethoven kései munkája tehát nem magányos zenetörténeti sziget; ez a Bach és a régi mesterek által megalapozott hagyomány folytatása. ... Voltaképpen így jutottunk el a Prism projektünkhöz. Minden albumon egy bizonyos Bach-fúga található, amely a késői Beethoven-kvartettek egyikéhez kapcsolódik, amely viszont egy későbbi mester kvartettjéhez kapcsolódik."

 

A kapcsolatot a kifinomult és heves játék, a káprázatos kontrapontos összetettség, merészen körülhatárolt kontrasztok és a megindítóan kifejező intimitás még inkább felnagyítják és ismét átvezetik Mendelsshonhoz, aki a szintén a-mollban írt No.2 vonósnégyest 18 évesen, csupán néhány hónappal Beethoven 1826-os halála után komponálta – a Mester tiszteletére, Bach zeneszerzői kifinomultságával összhangban. Ugyanis Mendelssohn fiatalkori opusa az érzelemdús Beethoven darabot követően inkább táncos ritmikákkal átszőtten reflektál a barokkra és ezt az áthallást helyezi egy lendületes perspektívába (Intermezzo), mintegy jelezvén az új korok idejét, amelynek élén egy zeneszerző titán áll a saját személyében, amelyet aztán szellemesen a régivel keretez, ami másodjára sirató helyett már inkább dicshimnusznak hangzik.

 

„Reméljük, hogy a hallgató velünk együtt fogja átélni e zenei fénysugarak csodáját, amelyek Bachtól Beethovenen át napjainkig terjedtek"– öntik szavakba a dán muzsikusok azt amit egy pillanat alatt képesek elérni bármelyik Prism albummal, az ECM NEW SERIES egyik kimagasló sorozatával – a sorozatban.

 

Előadók:

Rune Tonsgaard Srensen – hegedű

Frederik Land – hegedű

Asbjrn Nrgaard – brácsa

Fredrik Schyen Sjlin – cselló

 

Elhangzó szerzemények:

Bach, J S: The Well-Tempered Clavier / Book 1, BWV 846-869

Beethoven: String Quartet No. 15 in A minor, Op. 132

Mendelssohn: String Quartet No. 2 in A minor, Op. 13