Főkép

„Istenhez közel születünk és ahogyan érünk, elkerülhetetlenül egyre távolabb kerülünk Tőle az egónk miatt. Ez az én értelmezésem. Az ego önmagában nem 'rossz', de mindannyiunknak meg kell küzdenünk vele, benne teremtjük meg a végzetünket. Ez a helye az összes tapasztalatunknak – fájdalom, gyönyör, trauma és gyógyulás, bánat és eksztázis. Az ego egy olyan ajtó, ami egy börtönbe lökhet minket ahogyan fokozatosan távolodunk el Istentől és mindenki mástól, miközben büszkén és félelemtől áthatva vonulunk vissza önmagunkba. De az is lehetséges, hogy az ego egy olyan ajtó legyen, ami Rá nyílik, amint mások kezét fogva közeledünk Felé.”

 

 

Brad Mehldau filozofál új albumának kísérőfüzetében és kezdi el körülírni az eddig talán legkomplexebb projektjének spiritualitását. Talán éppen ez az intim hit ami miatt nem került akkora hangsúly a nyilvánosságban a lemez zenei összetettségére sem, szemben például korábbi kiadványokkal – lásd például a 2010-es Highway Rider. Pedig ebben a korongban éppen az az izgalmas, hogy Mehldau szinte minden korszaka jól tetten érhető, áthallható, ha nincsen is mindenki fontos jelen az egyre magasabbra ívelő pályáról. Mégis, akik megjelennek személyesen vagy referenciálisan, egy amolyan zenei pszichoanalízisbe szállnak alá Brad-el, hogy együtt rajzolják meg Jákob lajtorjáját és barangolják be majd' minden fokát amíg Mehldau saját szavaival el nem ér ismét gyerekként, Isten gyermekeként a Mennyországba. Nem kis kihívás nekünk hallgatóknak sem megtenni vele ezt az utat, és valójában az album néhány figyelmes meghallgatása során nem is biztos, hogy mindenkinek sikerül, legalábbis én még nem tartok ott. 

 

Mehldau viszont mindent bevet, például a „Cogs in Cogs” harmadik tételén Bach fugáira emlékeztető, mások által jegyzett darabot egy Moog modular szintetizátoron értelmezi és egy elektronikus hangokból emelt kápolnába vezet minket, egy testetlen templom oldalhajójába a zenei referencialitások tengerén. A folytatás, a „Tom Sawyer” darabbal csak még pszichedellikusabbá teszi ezt az élményt, Chris Thile énekével és mandolinjátékkal – Mehldau továbbra is Moogon és egyéb szintetizátorokon és aztán akusztikus hangszereken ugyanazon darabon belül –, hogy amikor Joel Frahm belép szaxofonon, teljesen összedőlni tűnjenek a pillérek. És ha esetleg azt gondolnák, hogy ezt már lehetetlen fokozni, hát ha csak egy tételt hallgatnának meg Brad új korongjáról a tizenkettőből, akkor ez legyen az, mert még sok minden történik ebben a szűk nyolc percben. Amolyan Mehldau kvintesszencia, még ha nem is ő jegyzi ezt a kompozíciót sem.

 

 

De sok minden más is elfér egymás mellett ebben a zenei paradicsomban: Pedro Martins portugál éneke gitárkísérettel, duóban Brad-el, aki hangszerek armadáját vonultatja fel, hogy kísérje saját énekét is, angolul. A „Herr und Knecht” darabot viszont még nem sikerült teljesen megfejtenem, amelyen az agresszív hangzást egy ordító metál vokál tesz teljessé, amint Hegel A szellem fenomenológiájából vett részleteket hadar, németül.

 

Mehldau transzcendens projektje valójában egy minden zenei kategóriát meghaladó remekmű, amit éppen olyan nehéz befogadni, mint amennyire nehéz lehet megélni. Mert akármennyire is Istenhez kísérel meg eljutni, a táblára rajzolt létra valójában a művész megértésével együtt járó szenvedésének egyes stációit tűnnek jelölni – az egóból kitörni igyekvő fehér vonal talán a megvilágosodást láttatja, de a félelmetes zene, a fájdalmas emberi hangok, ordítások („Jacob' Ladder III”) elbizonytalanítják a befogadót, hogy vajon mi a megismerés bizonyosságának az ára. Mehldau ugyanis nem egyszerűen hinni, hanem belátni és megérteni akar.  

 

Előadó:

Brad Mehldau - Steinway D grand piano (1,3,4,8,10,12), glockenspiel (1), Akai S-950 Sampler (1), Korg MS-20 synthesizer (1,5,7,8,10-12), Yamaha CP-80 (2), Moog modular synthesizer (2,3,6,7), Emu Emulator II (2,4,5,7), Dave Smith OB-6 (2,6,8), Wurlitzer electric piano (2), Therevox (2), Steinway C grand piano (2,5,7,12), Fender Rhodes (4,12), harmonium (4), Moog Little Phatty synthesizer (4,7,10), Hammond organ bass pedals (4), xylophone (4), drums (4,8), tambourine (4,8), vocals (4), Musser Ampliceleste (5,10,12), back vocals (5,12), Dave Smith Prophet 08 (7), Roland Juno 60 (7,12), Yamaha CP-80 (7), additional vocals (7). English vocals (8), spoken word (9,11), Mellotron Mk VI (10), Yamaha Upright Piano (10), sleigh bells (10), Wind Machine (11), Orchestral Bells (11), Tenor (11), Dave Smith Pro2 (12), Crumar Performer (12), Casio Casiotone 101 (12), drums (12), shaker (12)

 

Közreműködők:

Luca van den Bossche: treble voice (1), spoken word (9), Treble (11), back and lead vocals (12)
Mark Guiliana: drums (1,2,5,7,10,12), electronic drums (10)
John Davis: Elektron Octatrack (1). drum programming (4,5,7)
Joel Frahm: soprano saxophone (2)
Tobias Bader: screaming metal Hegel vocals (2)
Becca Stevens: additional vocals (2), vocals (3), lead vocals (5), spoken word (9), Soprano/alto (11), back vocals (12)
Tinkerbell: additional vocals (2), high voice at end (8)
Lavinia Meijer: harp (3)
Motomi Igrashi-de Jong: linore (5)
Chris Thile: Vocals (7), mandolin (7)
Luca van den Bossche: treble voice (7)
Joel Frahm: soprano and tenor saxophones (7)
Pedro Martins: Brazilian Portuguese vocals (8), acoustic guitar (8)
Safia McKinney-Askeur: spoken word (9), vocals (10), Soprano/alto(11), lead vocals (12)
Timothy Hill: spoken word (9)
Damien Mehldau: spoken word (9)
Motomi Igrashi-de Jong: linore (10)
Timothy Hill: Bass (11)
Joris Roelofs: Bass Clarinet (11)
Fleurine: Spoken Voice (11)
Cécile McLorin Salvant: opening wordless vocals (12)
Lavinia Meijer: harp (12)
Pedro Martins: electric and acoustic guitars (12)
Paul Pouwer: subby heartbeat bass drum (12)

 

Elhangó szerzemények:

1. -maybe as his skies are wide- (3:43)
2. Herr und Knecht (Master and Slave) (7:47)
3. (Entr'acte) Glam Perfume (5:44)
4. Cogs in Cogs I - Dance (4:11)
5. Cogs in Cogs II - Song (4:02)
6. Cogs in Cogs III - Double Fugue (4:30)
7. Tom Sawyer (7:44)
8. Vou correndo te encontrar/Racecar (5:05)
9. Jacob's Ladder I - Liturgy (1:27)
10. Jacob's Ladder II - Song (11:30)
11. Jacob's Ladder III - Ladder (4:19)
12. Heaven I. All Once. II - Life Seeker. III - Wurm. IV - Epilogue: It Was A Dream but I Carry It Still (10:07)