Főkép

Izgalmas, inspiráló, illatos – feledhetetlen perceket szerzett nekem A Douglas-nővérek című kötet. A szerző, Charlotte Jacobi igazából egy álnév, és az Eva-Maria Bast – Jorn Precht szerzőpárost fedi. A kor, amelyben játszódik a történet, az 1910-es, 1920-as évek, amikor még korántsem volt elfogadott, ha egy nő vállalkozni szeretett volna.

 

A prológusban megismerkedhetünk a későbbi főszereplőkkel, a Carstens nővérekkel, Marie-val és Annával, akik ekkor még csak tizenéves kiskamaszok. A család jómódban él, apjuk sikeres üzletember. Édesanyjuk elhunyt korán, a mostohaanyjuk pedig nagyon ellenszenves szinte az első perctől kezdve. Félénk, hangulatember, aki túkanyóként rátelepszik mindenki életére, és nem tűri a jókedvet, a vidámságot. A lányokat már kiskorukban elvarázsolják az illatok, ezért elhatározzák, ha egyszer lehetőségük lesz rá, akkor parfümériát nyitnak Hamburgban, a szülővárosukban. Egy örökség révén lehetőségük lesz megvalósítani az álmukat, ám ehhez rengeteg kalandon, világkiállításon, párizsi tanulmányúton és nagy csalódásokon keresztül vezet az út.

 

Két érdekes szálat emelnék ki a történetből. Egyrészt számomra példaértékű a két lány kitartása, a dacolása a társadalmi értékrenddel szemben, és hogy bátran fel merték vállalni a tervüket. Az 1900-as évek elején a nőknek még szavazati joguk sem volt (1918-ban kapták meg), és önálló karrierre, cégvezetésre is inkább özvegyi hagyatékként lehetett lehetőségük. De még ezt sem nézte jó szemmel a környezetük. A fiatal hölgyek egyetlen elfogadható életcélja az lehetett, hogy gyorsan férjhez menjenek és aztán otthon maradjanak a háttérben. Marie barátnője révén bepillantást nyer az üzleti életbe, aztán a párizsi útja során találkozik Coco Chanellel, ami tovább lendíti őt az álma felé. Inspiráló karakterekből, lázadó szellemekből nincs hiány a könyvben, de nem öncélúan tűnnek ki a tömegből, hanem ezzel is utat mutatnak a következő generációnak a szabadság és önmegvalósítás felé vezető úton.

 

A másik szál már kevésbé vidám, rengeteg szenvedést, kegyetlenséget, emberi gonoszságot is megmutat nekünk a szerzőpáros, kezdve Anna vőlegényének sorsával, és a mostohaanyjuk gyermekkorával, amelyet végül pszichoanalízis segítségével tudnak csak felszínre hozni. Az évtizedekig rejtegetett, elnyomott titok pedig sok mindenre magyarázatot ad. A tükör nem szép képet mutat, mégis a sok árnyék után felragyog a fény, és a rengeteg rossz ellenére 1910. július 1-jén megnyithatott a Douglas parfüméria, amely azóta is egy sikeres vállalkozás.  

Ebben a történetben úgy keverednek az események, mint egy parfümben a finom illatok, van benne egy csipet szerelem, temérdek küzdés, hit és alázat. Jól esett kicsit kiszakadni a mindennapokból és egy picit visszamenni az időbe. Ajánlom mindenkinek, aki egy igazán bűbájos, de emellett inspiráló történetre vágyik.