Főkép

Ethan Iverson nem csupán nagyszerű zongorista, hanem egyben remek zeneszerző is, amelyről ismét bizonyságot tesz új trió albumán. Már nem a megszokott The Bad Plus formáción belül, amelyből 2017-ben kiszállt, hanem két olyan nehézsúlyú muzsikussal az oldalán, mint Larry Grenadier nagybőgőn és Jack DeJohnette dobokon. Ez a felállás már önmagában garancia arra, hogy valami izgalmas történjen.

 

„Remek érzés Larry-t és Jack-et hallgatni, ahogyan belelendülnek. Kettejükkel nem kell sok anyag. Ha valami nagyon egyszerűt dobsz be, nem többet, mint az alapvető vázlatokat, úgy formálják át, hogy rögtön remekül szól. Valójában ez a megközelítésmód jól illeszkedik az 50-es és 60-as évek Blue Note lemezeinek hagyományához, ahol a dallamok emlékezetesek, de még sincs túl sok hang a kottán.”

 

Ez a kevés hang pedig olyan alapvető hármashangzatokra épül, amelyek teljesen lecsupaszítják a dzsesszre jellemző sűrű harmóniastruktúrákat, amit az album címe is tükröz, és így a legalapvetőbb zenei „igazságokat” fejezik ki. Ezek az igazságok pedig annyira megváltoztathatatlanok, mint a világ körülöttünk, ahogyan a „More It Changes” teljesen váratlan kórusa szavakba önti az album legelején: „minél inkább változik, annál inkább ugyanaz marad...” – az emberi és a kozmikus természet éppen úgy, mint az annak összhangját és disszonanciáját kifejező harmóniák.

 

2017 vége óta Iverson sokféle projektet vállalt, beleértve olyan ikonikus dobosokkal, mint Billy Hart és Albert „Tootie” Heath vagy a trombitás Tom Harrell és a szaxofonos Mark Turner,  valamint a Mark Morris Dance Group. Ezen projektek mindegyike, valamint régóta működő és elismerésnek örvendő Do the Math blogja is lehetővé tették, hogy minél szélesebb kontextusban reflektáljon saját játékára – egyébkén Iverson a The New Yorker és a The Nation újságokban is publikál.

 

„Rendkívül elfoglalt voltam és sok olyan projektben vettem részt, amelyek másféleképpen viszonyulnak a hagyományhoz” – mondja Iverson. „Tootie-val és Billyvel játszani szinte egy reakció volt az ellen, hogy minden este a The Bad Plusszal muzsikáltam korábban. De egyre izgatottabbá váltam, hogy újra egy ilyen fényes hangszínen szóljon a zongora a kezeim alatt, ezért olyan vonzó dallamokat komponáltam, amelyeknek van egy kis pop hatása. Soha nem lehetne a The Bad Plus Reid és Dave nélkül, de az eredeti hangzásunknak egy része most más kontextusban tért vissza.”

 

Méghozzá hogyan?! Ahogyan a bolygók, úgy az albumon szereplő muzsika is állandó vonzások és taszítások dinamikájában, egyre csak forog körbe és körbe, mint a bakelit a lemezjátszó tányérján, hogy felszálló, időnként gospel hatást keltő dallamokat és ritmusokat élvezzünk. Hallgassák meg Iverson és Don Was, a Blue Note Records igazgatójának „First Look” beszélgetését is, de még inkább magát az albumot!  

 

 

Előadók:

Ethan Iverson – zongora

Larry Grenadier – bőgő

Jack DeJohnette – dobok

 

Elhangzó szerzemények:

1. The More It Changes (Ethan Iverson)
2. The Eternal Verities (Ethan Iverson)
3. She Won’t Forget Me (Ethan Iverson)
4. For Ellen Raskin (Ethan Iverson)
5. Blue (Jack DeJohnette)
6. Goodness Knows (Ethan Iverson)
7. Had I But Known (Ethan Iverson)
8. Merely Improbable (Ethan Iverson)
9. Praise Will Travel (Ethan Iverson)
10. At The Bells And Motley (Ethan Iverson)