Zenék a nagyvilágból – DLÙ: Moch – világzenéről szubjektíven 321/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2022. 04. 03.
Sajnálatosan kevés kelta-gael világzene szerepel a rovatban, szóval mindig örülök, amikor ilyen album kerül a kezembe. Annak meg kivált, amikor nem egy újabb hagyományőrző felfogásban készült korong érkezik, hanem egy friss, a különféle stílusokat és a hagyományokat biztos kézzel keverő muzsika. Márpedig a szememben éppen ez a legnagyobb erénye a Moch című lemeznek.
Az igazi élményt nyilván a skótoknak okozza, akik menet közben rácsodálkozhatnak az ismerős dallamokra, amelyeket felhasznált ez a Glasgow-i ötösfogat (egy számban kisegíti őket Joseph McCluskey énekes), de az ezen a téren hozzám hasonlóan járatlan hallgatónak be kell érnie pusztán a zenével, ami nem egy alkalommal tényleg lenyűgöző. Vegyük példának a második szerzeményt (Am Politician), amiben a hegedű és a harmonika tökéletes harmóniában játszik, míg a ritmusszekció rockos felfogásban kíséri őket. Aztán váltunk, és a második harmadban érkező jig az elektromos hangszerek felé kacsingat, hogy aztán a lezárásban ismét valami mást kapjunk – a tempó felgyorsul, a gitárok szakítanak a gael dallamvilággal, de közben valahogyan mégsem távolodunk el attól.
Az albumon többségben vannak az instrumentális tételek, amire gondolom azért volt szükség, hogy az öt fiatal muzsikus megmutassa zeneszerzői tehetségét. Ennek dacára nekem legjobban az énekkel kiegészített számok tetszenek, mint amilyen a sorrendben harmadik „Ràcan”. Ez egy rockos tétel, amiben a gitárjáték funkos, de a koronát mindenképpen az ének teszi fel a kompozíció tetejére. Joseph McCluskey énekstílusa helyenként mintha hangszereket utánozna, és érdekes, hogy a hegedű itt szerényen a háttérbe húzódik.
A másik jellemzője ezeknek a daloknak, hogy mindegyik több részből áll, amelyek jól elkülönülnek egymástól. A „Bàgh Dubh” a szokásos háromosztatú szerkezettel bír, és a harmonikára osztották a vezető szerepet. Érdekességként a végére mintha némi balkáni hangulatot is belecsempésztek volna a gael muzsikába. A másik kedvencem a klipes nóta (Bràighe Loch Iall), amit egyenesen az album csúcspontjának tartok. Ebben végre kellő teret kap Moilidh NicGriogair és a vendég Joseph McCluskey hangja, amit a többiek kórusa kísér. Bevallom, minden alkalommal beleborzongok a gyönyörűségbe, amikor őket hallom. Légies, éteri, ami alá egy jól illeszkedő, nyugis zenét írtak. Tény, ez teljesen eltér az album többi részétől, szóval ezt inkább a „megmutatjuk, hogy ebben is jók vagyunk” kategóriába helyezem – nem véletlenül ez került fel az első kislemezre.
A Moch fantasztikus bemutatkozás, amit kötelező több alkalommal lejátszani, mert van annyira komplex muzsika, hogy minden alkalommal újabb szépségekre bukkanhat a figyelmes hallgató. A DLÙ egy ígéretes együttes, akik előtt több út is nyitva áll, ezért mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni a pályájukat – no meg persze élőben megnézni őket, amennyiben erre lehetőség adódik.
Meghallgatásra ajánlott számok: Bràighe Loch Iall, Am Politician, Blue Reef
2022-ben megjelent album (ARC Music)
Weboldal: https://www.facebook.com/dluband/
A zenekar tagjai:
Moilidh NicGriogair – hegedű, ének
Zach Ronan – harmonika, ének
Aidan Speirs – elektromos gitár, ének
Andrew Grossart - dob
Jack Dorrian – basszusgitár
Közreműködő:
Joseph McCluskey - ének
A lemezen elhangzó számok listája:
- Moch
- Am Politician
- Ràcan
- Bàgh Dubh
- Taobh na Mara
- Kate’s Jig
- Anmoch
- Blue Reef
- Aiseirigh
- Donalda’s
- Anthem
- Bràighe Loch Iall