Főkép

Nem ez az első, és úgy sejtem nem is az utolsó olyan világzenei album, ami magyar-lengyel együttműködés eredménye. Kezdetben vala Lajkó Félix és VOŁOSI közös fellépése a Budapest Ritmon, amit két évvel később követett a közös lemezük. Ez, miután egymáshoz szoktak a muzsikusok, egy igen izgalmas projektté nőtte ki magát, aminek kapcsán annak idején így lelkendeztem:

„Első hallásra nyilvánvalóvá válik, hogy cseppet sem szelídültek az eltelt évek alatt, ugyanolyan féktelenséggel, szédítő tempóval vezetik fel a albumot, mint anno 2017-ben, az első koncerten. A zenében egyszerre van jelen a jazz, klasszikus-, a cigány- és a népzene. Teljesen jogos meglátás, hogy ez bizony „sűrű” muzsika, amit nem elég egyetlen alkalommal meghallgatni, mert elsőre biztosan nem lehet minden apró részletét felfedezni – nekem legalábbis nem sikerült. A legszebb az egészben, hogy ahol visszavesznek a gyorsaságból (Side), ott sem vékonyodik el a vonósokkal szőtt hangszőnyeg.”

 

Szóval számomra nem volt kérdés, hogy lesznek még, akik ezen a közös úton indulnak el. Ez egyébként nem csak erre a két országra igaz, szerte a nagyvilágban vannak hasonló együttműködések, amelyek közül pár a világzenei toplistákra is felkerül, gondolom elég, ha Catrin Finch & Seckou Keita lemezére utalok (SOAR).

 

Azt hiszem épp itt az ideje, hogy a Razem című korongról is mondjak valamit. Mindkét fél hozza a saját zenei világát, amit ezúttal nem akarnak összemosni, hanem inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy ki mennyivel tudja kiegészíteni a másik játékát. Ennek szellemében váltogatják egymást a dalok, a lengyelt követi a délszláv, és így megyünk körbe-körbe. A népzenei gyökerek mindenkinél ott vannak, az eltérés tényleg abban van, ki miként adoptálja, modernizálja a hagyományokat.

 

Az album egyik csúcspontja nálam a „Mothers’ Csárdás”, mert ebbe a több mint hét perces kompozícióba mindkét fél belerakta a saját elképzelését. A Megitza popos felvezetéssel indít, hogy aztán belépjen a tambura, és délszláv hangzással induljon a hagyományos csárdás. Az énekesek váltják egymást, hol lengyel (Małgorzata Babiarz), hol magyar (Varga Veronika) nyelven haladunk előre. Az eredmény egy izgalmas szerzemény, aminek ugyan csárdás az alapja, de gyakran elkalandozik attól, miközben a tempó és stílusváltásokkal tarkítva végig sikerül megőrizni a hangulatot. Zeneileg nagyjából a Tátrától a Délvidékig utazunk, vagyis a két együttes zenei forrásvidékét keressük fel.

 

Ugyanezt az ismerős-egzotikus hangulatot sikerült prezentálniuk a kivételesen férfi énekessel felvezetett „For Franciszek” című számban. A kimért, tamburával és fúvóssal kiegészített tempó egészen más karaktert eredményez, mint amire a cimbalommal és hegedűvel megszólaló cigányzenei verzióval kapcsolatban emlékeztem. Természetesen az első klipes dal a „Goosebumps vibes” sem maradhat ki a felsorolásból – ez egy igazi energiabomba, ami táncra, éneklésre és mosolygásra késztet. A két énekesnő egymásnak adja a mikrofont, de engem ebben a hangszerelés fogott meg igazán, attól válik ellenállhatatlan slágerré.

 

Az még nyitott kérdés, hogy vajon lesz-e lehetőségünk élőben látni ezt a felállást, vagy be kell érnünk a lemezzel. Személy szerint nagyon örülnék egy budapesti közös fellépésnek, mert ez a zene van annyira jó, hogy szeretném a színpad előtt állva átélni az élményt.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: For Franciszek, Mothers’ Csárdás, Goosebumps vibes

2022-ben megjelent album (Music Hungary, FolkEurópa, Hangvető)

Weboldal: https://www.babraband.com/ és http://megitza.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Babra

Varga Veronika

Réti Benedek

Horváth Bálint

Koller Dániel

Babcsán Bence

 

Megitza

Marcin Cyzowski

Małgorzata Babiarz

Konrad Ligas

Pawel Swiderski

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Flow at the Gorals
  2. Goosebumps vibes
  3. Marcin’s Song
  4. Mothers’ Csárdás
  5. Jedzie Kupiec (The merchant is riding)
  6. For Franciszek
  7. Węgrzy in 9/8
  8. Farewell Fountain