Zenék a nagyvilágból – Antonio Castrignanò: Babilonia – világzenéről szubjektíven 318/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2022. 03. 13.
Újabb WOMEX21 lemez kerül ma sorra, aminek az az érdekessége, hogy már tavaly október végén megkaptam az idén februárban megjelenő albumot, igaz, eltérő borítóval, promo kivitelben. Elsőre csodálkoztam, hogy ennyivel a megjelenés előtt komplett az anyag, de mivel később kaptam áprilisra ígért korongot, elfogadtam a tényt. Egyébként meg örültem, mert az egyik legjobb Portóban látott koncertet Antonio Castrignanò és csapata (Taranta Sound) prezentálta.
Visszafogtam magam, és csak akkor merültem el ebbe a dél-olasz muzsikába, amikor az hivatalosan is megjelent (2022. február 18.), hogy aztán napokig szinte csak ez forogjon a lejátszóban. Menet közben rájöttem, hogy számomra nem ismeretlen ez a zene, hiszen az utolsó EP-ről annak idején írtam a rovatban (Aria Caddhipulina), és szerencsére csupán annyi változás történt a közbenső évek alatt, hogy még jobb lett a zene. Mondjuk nekem tetszik Castrignanò orgánuma, ami nyilvánvalóan plusz pontokat jelent az értékelésnél.
Salento hagyományaiból építkezik, tarantella és pizzica egyaránt szerepel a repertoárban, és a táncolható blokkok után mindig jön egy nyugisabb tétel, hogy a hallgatónak legyen ideje kipihennie magát. Miként az előző albumon, most sem marad el a földrajzi kirándulás, csak ezúttal délre, Afrikába utazunk, hogy aztán hangszerekkel, dallamokkal, élményekkel térjünk haza – és mindezt beépítsük a zenénkbe. Így kerül Sona Jobarteh éneke és kora játéka a „Si Picculina” elektromos gitárja mellé, de a többi meghívott is jól hallhatóan gazdagítja a muzsikát. Ilyen az egyik kedvencem (Masseria Boncuri), amiben Enzo Avitabile működik közre, és a munkások kizsákmányolásáról, a méltatlan körülményekről szól. Gianni De Blas rendezett hozzá videoklipet, ami szerintem hatásos képi megoldásokkal jeleníti meg, hogy ez a fajta kizsákmányolás nemcsak az olasz csizma sarkára jellemző, hanem sajnos az egész világra. A zene és a látvány megtestesíti a változás iránti vágyat, de érzésem szerint ennél többről is szól.
Az egyik kedvencem az albumról a másik klipes nóta (Taranta World), mert az első taktusok felcsendülése után azonnal Salentó környékén találtam magam, egy időből kiemelt térben, ahol múlt és jövő találkozik a jelennel, hogy közösen jól kitáncoljuk magunkat. Legalábbis nálam így képződött le ez a vérbő kompozíció, amit képtelenség volt nyugodtan ücsörögve hallgatni.
Afrikán kívül török és talán indiai elemeket használtak fel komponáláskor, a végeredmény pedig egy energiától duzzadó, virtuóz módon hangszerelt, emlékezetes dallamokat felvonultató, sokszínű lemez lett, aminek legfőbb erénye számomra a sokféle nyelven, dialektusban megszólaló énekesek, főként Antonio Castrignanò hangja, és persze az emberi élet hétköznapjaival, problémáival foglalkozó szövegek. Pizzica és tarantella mindenek felett!
Meghallgatásra ajánlott számok: Taranta World, Masseria Boncuri, Si Picculina
2022-ben megjelent album (Ponderosa)
Weboldal: https://antoniocastrignano.com/
A zenekar tagjai:
Antonio Castrignanò
Maurizio Pellizzari – elektromos gitár, saz
Gianluca Longo – mandola
Luigi Marra – hegedű
Giuseppe Spedicato – basszusgitár
Rocco Nigro – harmonika, szintetizátor
Gianni Gelao – fúvósok, buzuki, zampogna
Közreműködők:
Enzo Avitabile
Sona Jobarteh
Don Rico
Badara Seck
Mercan Dede
Redi Hasa
A lemezen elhangzó számok listája:
- Taranta World
- Oju
- Babilonia
- Nina
- Masseria Boncuri (Ft. Enzo Avitabile)
- Si Picculina (ft. Sona Jobarteh)
- Menamò
- Tunisia
- La Papagna
- Pizzica Malincunia