Főkép

A szokásos heti videóklip listákhoz keresgéltem a youtube kínálatában, és éppen a National Public Radio (közismertebb formában NPR) legfrissebb koncertjeit hallgattam, amikor bekövetkezett a csoda, méghozzá az ADG7 formájában. Csak ültem, néztem ki a fejemből, és nem győztem ámuldozni, mert elsőre lehengerlő volt a produkció, amit láttam. Extravagáns megjelenés, energiától duzzadó zene, amihez sikerült olyan éneket társítani, amit egyhamar nem felejt el az ember. Pontosan az ilyen felfedezések miatt szeretem a világzenét. A további olvasás előtt javaslom elindítani valamelyik cikk végi videót.

 

Az első meglepetés után próbáltam felidézni, hogy hallottam már egyáltalán róluk, és ha igen, akkor ez mikor, milyen körülmények között ment végbe. Nem jutottam semmire, és talán ennyiben is maradt volna a történet, miszerint az idei világzenei lista gyarapodott egy új videóval, és ha nem jön közbe semmi, akkor felkerül az FB oldalunkra is. Azonban nagyjából egy héttel később megérkezett a postafiókomba az egyik amerikai koncertügynökség hírlevele, amiben szerepelt az ADG7 neve. Rövid levelezés után már optimális körülmények között hallgattam a két ével ezelőtt megjelent lemezüket, és ha lehet, még jobban megszerettem a zenéjüket.

 

Oké, elfogult vagyok, és bárki mondhatja, hogy aki a Minyo Crusaders, a WagakkiBand, vagy a Charan-Po-Rantan rajongójának mondja magát, attól bármi kitelik. Ez valóban igaz, de azért valami pluszt mindenképpen tudnia kell annak az ázsiai együttesnek, aki megpróbál lenyűgözni – és ez a hozzáadott érték maradéktalanul megvan az ADG7 zenéjében.

 

Azt hiszem ideje konkrétumokat írnom a Such is Life (Ilyen az élet) albumról. A koncepció alapja a három énekesnő (Hong O, Myeong Wol, Yoo Wol) hangja és előadásmódja. Ez utóbbi a koreai Hwanghae tartomány népdalaihoz köthetők, amit minyonak neveznek – igen, ez nagyon hasonlít a japán Minyo Crusaders nevéhez, és első hallásra a stílusban is vannak átfedések. Az énekhez pedig egy nagyon eklektikus, összhatását tekintve azonban nagyon átgondolt, a kaotikus elemekből gazdagon hangszerelt kompozíciók keletkeznek, amelyek a dinamizmust és az egzotikusságot tekintve a legjobbak közé tartoznak, amiket világzenében eddigi életemben hallottam.

 

Cseppet sem érzem túlzásnak azt a vélekedést, hogy az ADG7 zenéje a sámáni idők szakrális hagyományaiban gyökerezik, amihez hozzáadták az előbb említett népzenét. Azt már túlzásnak gondolom, hogy ezt kortárs poppal zárják le, mert ugyan nem vagyok naprakész a K-pop világában, de érzésem szerint sem a szövegek sem a muzsika nem tartozik abba a kategóriába, ahol a BTS, Psy és társaik a sztárok.

 

Ha jól értettem, a cím koreai verziója egyszerre utal az élet fényes/örömteli és sötét oldalára, és a szövegek egy része azt javasolja, hogy a nehéz pillanatokat úgy fogjuk fel, mint lehetőséget addigi életünk átgondolására. Mit csinálunk jól, min kéne változatnunk, másként fogalmazva próbáljunk önmagunkra és helyzetünkre friss szemmel, elmével nézni. A zene nem alaptalan optimizmust kínál (Spring Requiem), hanem azt a lehetőséget, hogy közösen könnyebb megélni ezeket a helyzeteket, és ha közben még zenét is hallgatunk, akkor az plusz támogatást jelenthet. Ilyen szituáció lehet például a COVID járvány, annak minden kellemetlenségével együtt – ez a zene azt sugallja, hogy túl fogunk lépni nehézségeken.

 

Kedvenceim közé tartozik a „Hello, Lonely”, mert olyan fülbemászó dallama van, ami tartósan velem marad. A hangszerelés és az ének remek, jól kihasználják a három énekesnő adta lehetőségeket (kórus és szólók), helyenként epikus magasságokba emeltek. Sajnálom, hogy a „Spring Requiem” szövegét nem találtam meg angolul, mert biztosan legalább annyira szép, mint a hozzá társított zene. Harmadikként a „The Dance of Lions” kompozíciót említem, mert talán ez a legösszetettebb daluk, és mert itt érvényesül legjobban a muzsikusok tehetsége.

 

Meghallgatva a lemezt, és megnézve a videókat, már csak egyetlen óhajom van: szeretném őket élőben megnézni, mert biztos vagyok benne, az még nagyobb élmény lenne.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Spring Requiem, The Dance of Lions, Hello, Lonely

2020-ban megjelent album (Jeong Ga Ak Hoe)

Weboldal: https://www.facebook.com/akdangwangchil

 

 

A zenekar tagjai:

Kim Yak Dae – Daeguem

Grace Park – Ajaeng

Weon Meondongmaru – Gayaguem

Lee Man Wol – Saenghwang

Chun Gung Dal – ütőhangszerek

Sunwoo Barabarabarabam ütőhangszerek

Hong O – ének

Myeong Wol – ének

Yoo Wol – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. NOZA NOZA 05:01
  2. Hello, Lonely 03:57
  3. Blooming Love 03:55
  4. Whatever 03:40
  5. Spring Requiem 05:52
  6. The Dance of Lions 06:37
  7. Bingle Bingle (twirl) 04:20
  8. Hee Hee 05:03
  9. Widmung 03:44