Főkép

Mesébe oltott zenei ismeretterjesztő kötet ez. Átfogónak szánták, hogy a zene minél nagyobb részéről szóljon. Tarr Ferenc pedig azt találta ki, hogy ehhez megalkotja a muzsika képzeletbeli birodalmát, Harmóniát, melynek négy nagy része van. Főszereplőül pedig megteszi a királyi pár kislányát, Melódiát, aki elindul, hogy a birodalmat felfedezve rátaláljon saját hangjára.

 

Mivel hatalmas tudásanyagot kell bemutatni, lehetőleg gyermek olvasók számára is élvezetesen (a 7–12 éves korcsoportot jelölte meg a kiadó), könnyen erőltetetté válhatott volna ez a történet. És talán néha az is, összességében mégis inkább kreatívnak érzem a megoldásait úgy meseszövésben, mind Baranyai (b) András mókás rajzaiban. A birodalom négy része (Folkia, ahol minden kezdődött, Impró, ahol a jazz és blues pörög és borong, a hírességektől és nagy érzelmektől hangos és rikító Poppia, valamint a komolyzenei Klasszika) úgy kivitelre, mind a bennük zajló események tekintetében is nagyon eltérő. Hiába hiszi magától értetődőnek az olvasó az elején, hogy hol mi lesz, és miféle tanulságokkal szolgálnak majd az egyes országrészek, az író mindenütt hoz valami üdítően meglepő ötletet.

 

Manapság egy ilyen könyvnél szinte elvárás, hogy a szóba kerülő hangszereket, zenei darabokat megmutassa – egy QR-kód, illetve egy honlap segítségével csoda gazdag anyagra lelhetünk, melynek darabjait a megfelelő ponton meghallgatva sok-sok órás élménnyé duzzad a könyv. Már csak azért is érdemes ezeket végigböngészni, akár a könyv elolvasása után, mert Tarr Ferenc apró poénokat, extra érdekességeket is beszúrt közéjük.

 

Nyilván nincs benne minden a könyvben és a zenei válogatásban, és Harmónia bármely részében is érezze magát leginkább otthon az olvasó, biztosan talál majd alapvetőnek gondolt, ám a válogatásból hiányzó zeneműveket – de ez így van jól. A könyvben minden megvan, hogy a gyerekekből zenehallgatót varázsoljon, és zenehallgatónak lenni egy életen át tartó út, melynek sosincs vége, hiszen mindig lehet találni újabb csodákat. Legyenek bár még sosem hallott népi hangszerek, félig elfeledett blues-jazz hősök, egy újabb popsláger vagy zúzós metálnóta, vagy épp a klasszikus zene túl rég játszott, valahogy mégis előkerülő gyöngyszeme – Harmónia birodalmát bejárni egy élet is kevés.

Csoda klassz könyv ez, örülök, hogy létezik!