Főkép

Ez bizony egy zavarba ejtő album, olyannyira, hogy az első meghallgatás látványos káoszba fulladt. Oké, ez részben annak köszönhető, hogy félig-meddig háttérben szólt, és nem figyeltem rá kellőképpen, aminek eredménye egy részben idegesítő, részben pedig követhetetlen élmény lett. Természetesen nem adtam fel, legközelebb már minden zavaró körülmény nélkül fogtam neki a meghallgatásnak, és ugyan az idegesítő benyomás elillant, a kaotikus címke megmaradt.

 

A 2011-ben alapított francia Lalala Napoli együttes mindent megtett az elbűvölésemért, de akkora végletek vannak az egyes számok között, hogy bizony szükségem volt három-négy alkalomra a végleges bírálat meghozatalához. Ezt a muzsikát leginkább egy avantgard színházi produkcióhoz hasonlítom, ahol a kellőképpen nyitott szellemű néző nem csupán a színház fogalmát gondolja újra, de olyan előadásnak lesz a részese, amely egyszerre elgondolkodtató, felszabadító, meghökkentő és időnként teljesen szakít a hagyományokkal. Valami ilyesmi várja a kíváncsiakat a Cavalluccio albumon!

 

Az alapötlet François Castiello énekes-harmonikástól származik, aki ezen a lemezen a dél-olasz zenei hagyományokat, többek között a nápolyi dalt (canzone napoletana) gondolja újra. Ahogy korábban írtam, mindezt cseppet sem szokványos módon teszi, hiszen a beválogatott két híres nápolyi dal hallatán nem az érzelmektől túlcsorduló szív jutott az eszembe, hanem egy klubkoncert mindenre nyitott hangulata. A „Na sera 'e maggio” nem távolodott el túlságosan az eredetitől, de abban biztos vagyok, hogy a füttyszóló nem szerepelt a XX. századi előadók verzióiban, és egyáltalán, ebből a változatból hiányzik a teátralitás. Vagy ott van az albumindító „'O surdato 'nnammurato” – ami nem mellesleg az SSC Napoli focicsapat hivatalos himnusza –, amelyet úgy sejtem, legtöbben Luciano Pavarotti és a The Corrs duettjéből ismernek (videó erre). Szóval az eredeti inkább egyfajta indulónak tekinthető, pattogó ritmussal, lendülettel, ami a Lalala Napoli kezében lelassul, hogy aztán az utolsó egy percre átváltson kaotikus fináléba, de a tempón ott sem változtatnak.

 

Természetesen egyetlen dél-olasz válogatásból sem maradhat ki a tarantella (La Danza), viszont a „Daleco” és a „Risposta” az elektronikával kacérkodik. Az elsőt nyugodt szívvel mondom egyfajta trance élménynek, míg a második kísérletező hangjait időbe telt megszoknom. De legalább ennyire furának bizonyult a címadó kompozíció, aminél a kórust mintha két szobával arrébb, csukott ajtókon keresztül hallgatnám, ellenben a muzsikusok itt ülnek körülöttem, és a harmonika folyton ismétlődő dallamot játszik. Ennek a zavarba ejtő albumnak méltó lezárása a „Fratelli” című szám, ami egyszerre imitál törzsi kántálást, minimalista kamaradarabot és felemelő himnuszt.

 

Szokatlansága és egyedi felfogása miatt mindenképpen érdemes rászánni az időt a Lalala Napoli harmadik lemezére, mert olyan zenei élményt kínál, amelyhez muszáj időnként visszatérni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La Danza, Daleco, Fratelli

2022-ben megjelent album (La Curieuse)

Weboldal: https://www.facebook.com/LalalaNapoli

 

 

A zenekar tagjai:

François Castiello – ének, harmonika

Nicolas Lopez – hegedű

François Vinoche – dob

Julien Certin – harmonika

Thomas Garnier – fuvola, gitár, ciaramella

Maxime Oudry – nagybőgő

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. 'O surdato 'nnammurato
  2. Abralacabria
  3. Cavalluccio
  4. Daleco
  5. Risposta
  6. Na sera 'e maggio
  7. La Danza
  8. Amici del Carretto
  9. Fratelli