Zenék a nagyvilágból – Hańba!: Nikt nam nie zrobił nic… – világzenéről szubjektíven 310/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2022. 01. 14.
Amikor a 2021-es WOMEX alkalmából Portóban találkoztam Ignacy Wolanddal, nem jutott eszembe az a tény, hogy két korábbi lemezéről már írtam a zenélésen kívül időutazással is foglalkozó lengyel Hańba! (magyarul Szégyen) együttesnek. Mindenesetre tőle kaptam ezt a rémesen hosszú című CD-t, hogy a rovatban elmondjam, mit gondolok róla.
Mivel a banda veretes punk muzsikát játszik, általában a múlt század 30-as és 40-es éveinek szövegeire és hangszereire támaszkodva, csak egy pillanatra lepődtem meg a politikai állásfoglalással is felérő címadáson: „Nikt nam nie zrobił nic, czyli opowieść o tym, jak Polska w roku 1940 wespół z Anglią i Francją rozgromiła Rzeszę Niemiecką i stała się hegemonem Europy Środkowej”. Igen, ez valóban a II. világháborúra utal, és kötelességtudó punkok módjára, azonnal állást is foglalnak a kérdésben. Röviden: a francia-angol-lengyel szövetség megveri a németeket, és új hegemóniát alakít ki Európában, aminek egyik vezető országa lesz a lengyel Második Köztársaság. A szövegeket egyébként jórészt Ziemowit Szczerek írta, neki köszönhetjük ezt az alternatív történelmi szituációt, amely a madagaszkári lengyel kolónia problémáinak taglalásával zárul. Ez a helyzet számunka sem ismeretlen, gondolok itt Trenka Csaba Gábor Egyenlítői Magyar Afrika című regényére.
Korábban ezt írtam a zenéjükről: „Zeneileg mindennek alapja a punkos tempó, de gyakran használnak fel lengyel népzenét és klezmert (ezért kerültek végül a világzenei rovatba). A bendzsó gyakorlatilag szólógitárként működik Andrzej Zamenhof kezében, de a többiek nélkül nem lenne meg az a hangzás, ami azonnal táncra, pogózásra ösztönzi a hallgatót. A másik rájuk jellemző dolog, hogy a számok időnként azért sokkal összetettebbek, mint a hetvenes évek punkdalai.”
Most úgy érzem, zeneileg sokat fejlődtek, és ugyan megtartották a punk politikai szellemiségét, társadalomkritikus véleményüket, ha lehet, még jobb dalokat írtak, melyek rövidségük ellenére sokkal átgondoltabbak, ráadásul a fúvós hangszerek sokkal hangsúlyosabbak, mint korábban. A négy muzsikus biztos kézzel használja a tempóváltásokat és keveri a stílusokat (klezmer, és helyenként mintha Párizsra kacsintanának). A „XI. Pius (Ojcu Św. Piusowi XI-mu)” című szerzemény bizonyság arra, hogy nemcsak gyors dalaik vannak, hanem arra is, hogy a suttogás, illetve a fúvósok visszafogott használata valóban képes fokozni a hangulatot – aztán persze harmonikakáoszba fojtják az egészet (a szöveg egyébként az egyház képmutatásáról szól). Legösszetettebbnek az album utolsó dalát tartom (Madagaskar), amiben már-már újhullámos formulák köszönnek vissza.
Nem tudom mennyi időt töltöttek a stúdióban, de miközben egyfajta spontán, már-már élő hangulata van a lemeznek, profi, arányos és erőteljes a megszólalás. Ideje lenne élőben megnéznem őket, mert szeretném megtapasztalni azt a fúvósokra épülő energiabombát, amit ehhez a zenéhez társítok. A politikai mondanivaló pedig sajnálatos módon nemcsak a Második Köztársaságra érvényes, hanem helyenként napjainkra is.
Meghallgatásra ajánlott számok: Madagaskar, Luxtorpeda, Ojcu Św. Piusowi XI-mu
2020-ban megjelent album (Karoryfer Lecolds / Antena Krzyku)
Weboldal: http://hanba1926.pl/
A zenekar tagjai:
Andrzej Zamenhof – bendzsó, Ukulele, Mandola
Tadeusz Król – klarinét, harmonika, tenor szaxofon
Adam Sobolewski – dob, cimbalom
Ignacy Woland – tenor szaxofon, szuszafon
A lemezen elhangzó számok listája:
- Nikt nam nie zrobił nic 03:56
- Luxtorpeda 04:03
- Nie chcieliśmy wojny 03:52
- Hiperbereza 02:54
- W tramwaju 02:23
- Ojcu Św. Piusowi XI-mu 04:22
- Robotnicy COP 04:06
- Tromtadracja, albo stosunki międzynarodowe 01:42
- Tak nam dopomóż Bóg 04:05
- Madagaskar 04:53