Főkép

Zenét hallgatni mindenki szeret – még az ekultura.hu szerkesztősége is. Rádióban, lemezről, élőben, videókat nézegetve, szinte mindegy is: csupán a fülbemászó dallam, az emlékezetes hangzás, a különleges zenei élmény a fontos. Idén év elején azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy összeszedjük, melyek voltak a 2021-es év legmaradandóbb zenei élményei – legyen szó új vagy régebbi lemezről, esetleg különálló dalról, koncertélményről.

Természetesen most sem azt kerestük, amit mindenféle indokoknál fogva a legjobbnak hívhatunk, hanem azt, ami igazán megfogott minket, aminél úgy érezzük, hogy még sokáig fogunk rá emlékezni. Az „eredményre” tekintve úgy tűnik, elég széles palettáról válogatott mindenki; magyar és külföldi előadó egyaránt megtalálható a „győztesek” között. Reméljük, 2022 legalább ilyen jó lesz zeneileg.

 

 

Dér Adrienn

 

Eric Church: Heart & Soul

 

Az egyik kedvenc előadóm idén három lemezzel is előrukkolt (Heart | & | Soul – igen, ez 3 cím/album, az & is az), és mindegyikben találtam kedvemre valót. A Heart egy kissé pörgősebb, bár nagyon pörgősnek azért nem mondanám, a Soul pedig a nevéből adódóan soulos beütésű, az & meg hát… nos, az a fizetős rajongói klubnak készült, ezért abból csak a YouTube-ra is felkerült dalokat hallottam. Szóval kellemes, kikapcsolós számokról van szó (amelyekből sokban egy-egy adott részlet külön is megfogott – zongoraszóló, szöveg–dallam kombó, ilyesmik). Már csak a bakelitek várnak beszerzésre.

 

 

Galgóczi Tamás

Khöömei Beat: Changys Baglaash

 

A 2021-es év is gazdagnak bizonyult zenében, hiszen új lemezzel jelentkezett Canzoniere Grecanico Salentino, Monsieur Doumani, L'Alba, Tara Fuki, Fanfare Ciocarlia – és még hosszasan folytathatnám a sort. Számomra a legnagyobb felfedezést az orosz világzenei lista zsűritagjaként megismert rengeteg orosz album jelentette, és hosszas vívódás után közülük választottam ki egyet. Ugyan nem ez került az első helyre, de nálam a nyertes egyértelműen a Changys Baglaash című album lett. A Khöömei Beat együttes tagjai alapban a rockot ötvözik a népzenével, de az arányok mindig változnak, hol ebből van több, hol inkább a régi dallamok dominálnak, és persze a torokéneklés sem marad el.

 

 

Halászné Magyar Márta

 

Il Divo: For Once in My Life: A Celebration of Motown

 

For Once in My Life: A Celebration of Motown címmel jelent meg 2021-ben az Il Divo új albuma, melyet rajongóik illetve a crossover műfaj kedvelői nagyon vártak. Mivel az Il Divo 2020-ra és 2021-re tervezett fellépéseit, a világ körüli turnét (melynek egyik állomása Budapest) át kellett ütemezni a koronavírus-járvány miatt, a rajongótábor legalább az új albumot hallgatva elmerülhetett a felcsendülő dallamokban, illetve az énekesek (Carlos Marín, Sébastien Izambard, Urs Bühler, David Miller) gyönyörű hangjának varázslatos világában. Számomra lényegtelen, hogy milyen arányban szerepelnek feldolgozások és vadonatúj számok az albumon, nekem ettől sokkal fontosabb az, hogy felemelő, lenyűgöző, a szívemig és a lelkemig hatoló előadásmódban hallhatom a dalokat a négy kiváló énekes tolmácsolásában. 2021. december 19-én sajnos az egyik hang örökre elhallgatott: Carlos Marín csodálatos énekét már csak felvételekről hallhatjuk, emlékét többek közt a 2021-ben megjelent album is őrzi. Nagyon megrendültem a szomorú hír hallatán, és nem tehetek mást, mint azt, hogy felvételről hallgatom az Il Divo dalait, közben pedig igyekszem magamnak valami vigasztaló gondolatot kreálni arra, hogy miért kellett a földi létből ennyire korán távoznia a tehetséges, csodás hangú énekesnek; így ebbe a földtől kissé elrugaszkodott feltételezésembe kapaszkodom: Mennyben az angyaloknak így karácsony előtt talán sürgősen szükségük volt egy tehetséges, gyönyörű hangú énekesre...

 

Kökény Pali

 

Dream Theater: A View From the Top of the World


– John, szerinted Ringo a legjobb dobos a világon?
– Még abban se vagyok biztos, hogy a Beatlesben ő a legjobb dobos.


Ezzel a kicsit sántító (és persze meg sem történt) anekdotával tudnám jellemezni leginkább az új DT lemezt. Ez a legjobb Dream Theater album? Nem. Ez a legjobb poszt-Portnoy album? Talán. Ez szól a legjobban az újabb kiadványok közül? Minden kétséget kizáróan. És ha nem csak felületesen hallgatjuk, akkor rájöhetünk, hogy olyan zenélés (főleg dobolás) megy rajta, ami már-már embertelen és persze következetesen magas teljesítmény. De azért ez mit sem érne, ha nem esne jól egyszerűen csak belefeledkezni. A klasszikus, 90-es és 2000-es évek Dream-ének világa keveredik benne az örök újításra való törekvéssel, miközben lelke van, sokkal inkább, mint a legutóbbi lemezeknek. Szeretettel és odafigyeléssel készült, és ez totálisan át is jön rajta. Emlékszem, először egy világtól elzárt őrségi kis házban hallgattam fülessel, és közben ugyanaz az érzés töltött el, mint amikor először találkoztam a Scenes from a Memory-vel jó húsz évvel ezelőtt. És nekem ez bőven elég.


 

 

Mezei Attila

 

Iron Maiden: Senjutsu


Bár többen azt mondják, hogy az Iron Miaden ezen a lemezén a már valahol-valamikor hallott/játszott dolgait ismételgeti, én azonban úgy gondolom, ez nagyon nem így van. Több évtized után is meg tudják mutatni (valamint utat tudnak mutatni) milyen az igazi, ízig-vérig heavy metal. Nem utolsó sorban pedig azt is kiviláglik a muzsikájukból, hogy nagyon nincsen eljátszva még minden ebben a műfajban.

 

 

Szabó Dominik

 

Platon Karataev (Művészetek Palotája, 2021. szeptember 16.)

 

Még 2020-ban fedeztem fel a Platon Karataevet, amikor megjelent a szenzációs Atoms című lemezük, tele olyan iszonyatosan atmoszférikus, elszállós, de mégis nagyon költői és fájdalmas dalokkal, amelyeket aztán remek volt élőben is hallani – akkor még a La Boum fesztiválon. A fesztiválos koncert persze nem volt olyan hosszú, úgyhogy nagyon vártam, hogy mikor lesz olyan esemény, ami kizárólag a Platonra koncentrál, de arra nem is számítottam, hogy végül ez a Müpában lesz megtartva. A Művészetek Palotája szerintem alapból egy nagyon különleges helyszín, főleg ha könnyűzenéről van szó: nemcsak a hallgatók, de a zenészek is teljesen máshogy készülnek egy ilyen koncertre. Viszont a Platon lírai zenéje nagyon jól illik a Müpa stílusához; ahogy Balla Gergő és Cz. K. Sebő énekelte a színpadon ezeket a dalokat, az tényleg egy semmihez nem hasonlítható élmény volt. Ráadásul eljátszották a kedvenc Kányádi-versem feldolgozását is (Valaki jár a fák hegyén), aminek külön örültem.

 

Uzseka Norbert

 

Thy Catafalque: Vadak album és a formáció első koncertje

 

A Thy Catafalque-ot már jó rég jegyzik a nemzetközi avantgarde metal undergroundban. Kátai Tamás dalszerző-szövegíró-multihangszeres folyton változó társakkal adja ki albumait, mindig megújulva és mindig ugyanazt az igéző hangulatot zenébe-versbe öntve. De hogy a Vadak az életmű egyik csúcsa lesz, arra nem számítottam. Ahogy arra sem számított senki, hogy mégis lesz valamiféle Thy Catafalque koncert, hiszen Tamás mindig azt mondta, hogy soha. Aztán számos zenész és maga Kátai közreműködésével mégis megtörtént a megismételhetetlen: Sástón, a Fekete Zaj fesztiválon, egy varázsos augusztusi éjszakán végre élőben hallhattuk megannyi dalát.