Zenék a nagyvilágból – Marcus Gad: Rhythm of Serenity – világzenéről szubjektíven 308/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2022. 01. 02.
A WOMEX – többek között – azért volt érdekes, mert nem tudta az ember, mivel/kivel találkozik a következő standon. A francia Talowa Productions például egy koncertszervezéssel, menedzseléssel foglalkozó ügynökség. Amikor elmondtam, hogy érdekes világzenéket keresek, ezt a lemezt nyomták a kezembe. Újabb név, akiről még sosem hallottam korábban, de mivel ez az expón látott előadók/együttesek háromnegyedére igaz volt, különösebben nem aggódtam. Amikor aztán hetekkel később elindítottam a CD-t, picit meglepődtem, mert világzene helyett reggae ritmusok csendültek fel. A következő rácsodálkozást az okozta, hogy Marcus Gad nem jamaicai, hanem Új-Kaledónián, a világ másik felén él.
A tavaly megjelent második albuma egy nagyon erős nótával indít, amiben ott van minden, amiért az emberek szeretik a reggae muzsikát: lüktető ritmus, kellemes férfivokál és Andrew „Drew Keys” Stoch harsonája együtt olyan hangulatot csinál, amire önkéntelenül megmozdul a test, lazul a lélek. A következő csúcspontot az egyik klipes nóta jelenti. A „Pouvoir” francia nyelvű szövege a kanak őslakókhoz szól, és arra figyelmezteti őket, hogy őrizzék meg a hagyományaikat, és ragaszkodjanak önmagukhoz. Igazából ez bármelyik kisebbségre igaz, ezért ha úgy veszem, akkor ez egyetemes üzenettel bír.
Ha létezik olyan, hogy a reggae esszenciája, akkor az nagy valószínűséggel a címadó számban van jelen. Egyszerű hangszerelés, semmi különleges, de olyan nyugalom, lazaság árad belőle, amiért muszáj egymás után többször meghallgatni. Marcus Gad hangjában van valami hipnotikus felhang, és ez – ha jól sejtem a szövegek mondanivalójával együtt – tényleg megérinti, elringatja a hallgatót. A komponálásról azt nyilatkozta az énekes, hogy nagyon spontán módon, és nagyon gyorsan történt, a „Rhythm of Serenity” szövegét például egy óra alatt írta meg. Ez a spontaneitás, természetesség jól érezhetően ott van minden nótában, a spirituális tépelődésre pedig jó példa az „Oh Mama” kérdésfelvetése a lélekről, a létezés mibenlétéről.
Nem vagyok jártas a reggae elmúlt negyven évének történetében, így nekem nem tűnik fel az egyes számok közötti lényeges különbség, csak azt tudom biztosan, hogy ez mind reggae muzsika, és amennyire a műfaj megengedi, a Rhythm of Serenity album kifejezetten változatos lett: van benne roots, meg Bob Marley hagyaték, helyenként némi soul. Szemlátomást, illetve jól hallhatóan Marcus Gad nyitott füllel járja a nagyvilágot, és az útközben hallottak/látottak hatnak rá. Azt hiszem, jövőre meg kell majd hallgatnom az idén novemberben megjelent új korongját is, mert egy kis lazulás mindig jól jön.
Meghallgatásra ajánlott számok: Rebel Form of Soul, Pouvoir, Rhythm of Serenity
2020-ban megjelent album (Lustre Kings Productions / Baco Records)
Weboldal: https://www.facebook.com/Marcus.Gad.Official
A zenekar tagjai:
Marcus Gad – ének
Lloyd „Junior” Richards – dob
David „Jah David” Goldfine – basszusgitár
Andrew „Moon” Bain – gitár
Laurent „Tippy I” Alfred – billentyűs hangszerek
Andrew „Drew Keys” Stoch – harsona
A lemezen elhangzó számok listája:
- Rebel Form of Soul
- Take Some Time
- Become a Nation
- Pouvoir
- Overcome
- Rhythm of Serenity
- Ini Royal feat. Blakkamoore
- Oh Mama
- Cane & Cotton
- Honoring the Soil
- Live Life
- Leggo Your Ego
- Nature Like Scripture