Zenék a nagyvilágból – L’Alba: À principiu – világzenéről szubjektíven 307/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2021. 12. 24.
Korábban még nem volt szerencsém a korzikai együtteshez, pedig ez már az ötödik lemezük, szóval nem ma kezdték a zenélést. Az előzmények nem ismerete annyiban fájó, hogy nem tudom, honnan hova tartanak, így csupán az itt és most pillanatot tudom véleményezni. Ami első hallgatásra átjön, hogy ez egy nyugis zene, olyan értelemben, mint amikor este, a jól végzett munka után összegyűlnek a szomszédok, barátok, és az élet dolgairól beszélgetnek. Gyógyításról, választásokról, önkeresésről, nőkről, jövőről, hazáról, szerelemről, családról, boldogságról – csupa fontos, és mégis hétköznapi témáról, amelyek nélkülözhetetlenek az élethez. Mindezt nem csupán a falubeli bölcsek vitatják meg, hanem világlátott, sokfelé megfordult emberek, akik láttak már ezt-azt, és tudják, mi a fontos.
A zene hűen leköveti a témákat, de végig megmarad közvetlennek, mert nincs szüksége harsányságra, figyelemfelkeltésre, így is mindenki odafigyel a hangokra, a dallamokra, amelyek nemcsak Korzika hagyományaiból merítenek, hanem a Földközi-tenger medencéjében utazó muzsikusok által hallott idegen, a helyiek számára egzotikus muzsikákat is felhasználják. A végeredmény egy változatos, Észak-Afrika, Olaszország, Görögország, Portugália ízeit bemutató lemez, amit bármikor, bármilyen hangulathoz érdemes lejátszani, mert nyugalmat és pozitív életérzést sugároz.
À principiu - mondja a cím (ezt magyarra talán Kezdetben vagy Első ízben, esetleg Először formulával lehetne lefordítani), és ez mutatja az együttes új irányba történő elindulását, ami részben a már korábban említett nemzetközi hatások beépítését jelenti, de legalább ennyire fontos a hangzás, ami tényleg nagyon meghitt, közvetlen – olyan, mintha egy klubkoncerten üldögélnénk, és úgy élveznénk a muzsikát.
Mindezeken túl jól hallhatóan eszükben sincs egyetlen séma szerint írni a dalokat, amire jó példa a szakrális hangzású „Di Punta a L'abbissu”, ami simán elmegy templomi himnusznak, minimális hangszeres kísérettel, főként az énekre koncentrálva. A másik végletet a „U Tornaviaghju” görögös hangulata képviseli, hallgatás közben szinte látom a körben álló táncosokat a tábortűz fényénél. Bár ennél picit bizonytalan vagyok, mert mintha délolasz érzés is lenne a zenében. Aki hamisítatlan korzikai többszólamú énekre vágyik, az ne hagyja ki az a cappella „Paghjella” című tételt, ahol a férfiak hangja messzire elhallatszik a hegyek és a tenger felett. Aztán ott van az első szám (Guarisce), ami engem a sivatagi bluesra emlékeztet, köszönhetően az elektromos gitár játékának, miközben azért a korzikai hagyománytól sem távolodnak el messzire – ezt az ének hozza magával.
Ez tulajdonképpen tökéletes összefoglalása annak az útnak, iránynak, amelyen/amerre ötödik lemezével elindult az L’Alba együttes. Miközben az ének erősen támaszkodik a korzikai énekstílusokra, a hangszeres szekció bátran kísérletezik, különféle népek hatásait felhasználva komponálás közben. Mondjuk ez a sokszínűség egyébként is jellemző a szigetre, csak itt megpróbálnak a múltból átlépni a jövőbe. Nekem tetszik, igyekszem tartani velük a lépést.
Meghallgatásra ajánlott számok: Paghjella, Di Punta a L'abbissu, Guarisce
2021-ben megjelent album (Buda Musique)
Weboldal: https://l-alba.com/
A zenekar tagjai:
Antoine Chauvy – gitár
Eric Ferrari – basszugitár, gitár
Ceccè Guironnet – ének, klarinét
Sébastien Lafarge – ének, gitár, harmonium
Ghjuvanfrancescu Mattei – ének, gitár
Petrughjuvanni Mattei – ének
Nicolas Torracinta – gitár, saz
Közreműködők:
Benjamin Dolignon – ének
Mario Evangelista – mandolin
Louis Mhlanga – ének, gitár
Mokhtar Samba – ütőhangszerek
André Tomasso – szoprán saxofon
Fanou Torracinta – gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
- Guarisce
- Indiferenti
- So Diventatu
- Di Punta a L'abbissu
- Schjari U to Chjassu
- Ancu Sfarente
- Felici Suspesi
- U Tornaviaghju
- Paghjella
- A to Cullana
- Stranieri Da L'internu