Főkép

Bár a házicuki szót itt olvastam életemben először, háziállatból pályám során már jó párhoz volt szerencsém, a legkülönfélébb népekkel éltem már egy fedél alatt, így természetes kíváncsiság vezetett ehhez a könyvhöz. James Campbell brit humorista és író már az elején figyelmeztet, hogy a kötet elsősorban gyerekeknek szól, Rob Jones illusztrátor rajzai is erre engedtek következtetni, így nem ért meglepetésként, hogy az igen humoros könyv humora néhol, hát, gyerekes.

 

Ez azonban nem baj, tekintve, hogy a házicukik is hajlamosak gyerekesen viselkedni, nem szólva rólunk, akik a gazdáiknak képzeljük magunkat. Ám Campbell nem csupán a háziállatok hétköznapjairól mesél, sőt. A könyv számos ismerettel szolgál a különféle, házicukiként tartott állatokról (a halaktól és hörcsögöktől kezdve a kutyákon-macskákon át a pónikig, nem feltétlenül ilyen ábécé sorrendben), segít abban, hogy melyiket válaszd, melyiket miről lehet megismerni, és mire számítsunk vele kapcsolatban (pl. ha arra vetemednénk, hogy megcsikizzük egy cicus pocakját: vérengzésre). Más kérdés, hogy a közölt ismeretek igen kis százaléka valós, a többi kitalált, amin vagy jót nevet az ember, vagy meghökken, amikor szembetalálja magát adott kérdésben a valósággal. Azért így is akad némi valódi, megfogadásra érdemes tanács, ám a könyvecske zömét tömény baromság teszi ki, dacára annak, hogy baromnak általában a haszonállatokat szokás nevezni, nem a kedvtelésből tartottakat.

 

A könyv egyik különlegessége a sok őrült információmorzsán túl az, hogy az egyes témáknál nyilak jelzik, hogy hova érdemes lapozni, ha kapcsolódó témákról olvasnánk. Így már-már a Kaland-játék-kockázat könyvekhez hasonló élmény is lehet a kötet, de egyvonalban is olvasható – pihentető szünetek beiktatásával, mert az olvasó néha elfárad a sok ökörségtől.

 

Érdekes, s egy nyomtatott könyvtől elsőre kissé meglepőnek tűnő megoldás, hogy Campbell gyakran javasolja az olvasónak, hogy menjen, oszt keressen rá a neten ilyen-olyan témákra (pl. a kaninhopnak nevezett nyúlugratásra, már csak azért is, mert a nyuszik sajnálatos módon alulprezentáltak ebben a műben). De amilyen sokat a mai gyerekek interneteznek, meglehet, ez egy ügyes húzás. A beetetett lurkók így majd még több könyvet fognak olvasni, hiszen a könyv nem is unalmas, hát tele van linkekkel, amiket csak be kell gépelni.

 

Egy szó, mint száz, jó szórakozás volt ezt a könyvet olvasni, és biztos vagyok benne, hogy az igazoltan nem-felnőtteknek még inkább az lesz.