Zerocalcare: Torokszorítósdi

A Nimue Kiadót az a Lakatos István alapította, aki illusztrátorként és íróként is jellegzetes, megkerülhetetlen szereplője, mi több, színfoltja a magyar könyvkiadásnak. Lencsilány című képregényét magam is nagyon szeretem, de regényei (pl. Dobozváros, Óraverzum, Mesék az ágy alól) is egészen egyediek. Istvánnak megvan a maga sajátos képi és gondolati világa, előbbi Tim Burton dolgaival rokon, s mindkettőt a sziporkázó, de setét és borult dolgokra is hajlamos kreativitás jellemzi.

Ezt azért mondom el, mert az általa indított kiadó első két kiadványa tökéletesen illik ebbe a képbe. A Múmin ​a Riviérán című képregénykötet kapcsán nyilván sokakban ébrednek gyermekkori emlékek. A Torokszorítósdi azonban teljesen új és ismeretlen a magyar könyvpiacon, de nagyon örülök, hogy Lakatos mester bevállalta, mert remek!

A szerzőt magát is Zerocalcare néven ismerjük (bár anyakönyvezve Michele Rech-ként lett), így bizton állítható, hogy az általa elmesélt történet zömében önéletrajzi. Az olasz író-rajzoló, avagy a főszereplő kb. tízéves korában, egy tipikus iskolai kölyökbalhé kapcsán hazudik valamit az egyik osztálytársáról, és a lelkifurdalás, a bűntudat hosszú éveken át vele marad – ahogy a szereplők több korszakában (amikor még nem érdeklik a fiúkat a lányok, amikor már de, meg amikor már megint nincs egy se) játszódó történetből kiderül. Zerocalcare mindezt a főhős torkán tekergőző polipként ábrázolja, s ez csupán egy a számos kreatív, sajátos megoldásból – Zero anyukája tyúkként (vagy pulykaként?) jelenik meg, és emberünk fejében a belső hangok hol Darth Vader vs He-Man, hol a három zombi kismalac képében jelennek meg (remélem, ez nem képzavar), meg ilyenek. A képregény teljesen fekete-fehér (kivéve a minőségi keményfedélt, mert az színes), és Zerocalcare az összes képregényes fogást mesterien használja, érzelmek, hangulatok, atmoszféra kifejezésére épp úgy, mint a történet elmesélésére.

Amint a fentiekből sejthető, popkulturális utalásoknak is bőviben van a képregény, nem, hogy Game Boy meg Kurt Cobain, de még a New York Hardcore irányzat egyik alapbandája, az Agnostic Front is felbukkan valamilyen formában. A ’90-es években felnövekvő népek számára ez különleges csemege, de az előbb vagy később érkezettek is simán imádni fogják a képregényt. Abban az esetben mindenképp, ha értékelik, ha van mondanivaló (pl. hogy a gyerekkori csínyek és szívatások életre szóló sebeket ejthetnek…), kreativitás (ld. fentebb), és mindezek mellé izgalmas, rejtélyes cselekmény. Meg szívesen olvasnak a felnőtté válásról, értékelik az apró részleteket és utalásokat, netán az őszinteséget (jöjjön bár késve).

A Zerocalcare kapott egy Netflix-féle feldolgozást is, melyről maga Lakatos nyilatkozta, hogy zseniális, de én mindenkit arra sarkallnék, hogy vegye meg a könyvet, mert különálló, különleges élmény, melyre bátran használnám a fenti jelzőt én is.