Főkép

Mindenki sürgősen szokjon le a cigiről, és inkább magyar képregényekre költse azt a pénzt! Yorn Kayrah Xemovrah és Kalyber Joe történetei pedig semmiképp se maradjanak ki a beválasztott darabokból!

 

Az érzékletes ár-összevetést magától a szerzőtől appropriáltam, és azt hiszem, mindent elmond a képregények mostoha hazai helyzetéről. A YKX sorozat ugyanis haldoklik, és nem az ihlet hiánya miatt. Mivel nincs elég olvasó, aki pénzt hajlandó kiadni az ehhez hasonló kiadványokra, reklám és támogatás híján kevés választása marad egy szerzőnek: vagy feladja álmait, és nem alkot tovább, vagy alternatív pénzforrást keres, és mivel arra, hogy megüsse a főnyereményt a lottón, matematikailag borzalmasan kicsi az esély, a képregény pedig nem egy YouTube-os influenszer műfaj, esetleg még a közösségi finanszírozás (vagy Elon Musk) jöhet számba.

 

Pedig nagy kár lenne a sorozatért, amely mostanra teljesen beindulni látszik, ahogy főhősünk a rejtélyes szigetről visszatérve New Yorkban keresi tovább a szerencséjét – és persze Samet, akire minden jel szerint tényleg szemet vetett. Azzal talán nem árulok el sokat, hogy hamar egymásra találnak, ha nem is a szó kölcsönös szerelmet sejtető értelmében, ugyanakkor őket is üldözik, ténylegesen és képletesen is. Sammel együtt így Trenton belvárosi rezidenciájára kerülnek, ahol elejtett megjegyzésekből komoly titokra derül fény, és ez kérlelhetetlenül viszi majd tovább a cselekményt, de előbb Trenton háttértörténetével ismerkedhetünk meg, míg a régészi kalandokra a következő részig mindenképp várnunk kell. Már amennyiben jövőre megjelenhet az a füzet.

 

Ha azzal reklámoznám a sorozatot, hogy a sztori mellett a képi humor (pl. az olyan rejtett tréfák, mint a New York-i utcán parkoló Trabant) és a finom szöveges humor egyaránt jellemzik Pilcz Roli képregény-művészetét, csak ismételném magam. Ahogy a tökéletesen eltalált színezés kiemelésével is. A mostani számban azonban különösen feltűnő – és egyben hihetetlenül jól eltalált – a kontraszt a jelenben játszódó részek élénkebb színeinek és panelkezelésének dinamikája, illetve Trenton visszamlékezéseinek pasztellesebb, majdhogynem szépiásabb árnyalatai és a képkockák abszolút rendezettsége között. Olyasmi ez, mint amikor egy hangszer sajátosságait kihasználva játszik vagy komponál valaki, és ezzel olyan hatást ér el, amely mással és másképp nem megvalósítható. Egyszóval képregényszerűbb képregényt kitalálni sem lehetne ennél.

 

És most is csak ugyanoda tudok kilyukadni, amivel kezdtem: kár, mi több, vétek lenne veszendőbe hagyni ennyi ötletet és tehetséget. Voltaképp még csak leszokni sem kellene a dohányzásról, elég lenne ha évente egyetlen doboz cigaretta, vagy egy üveg elfogadhatóbb bor, pár doboz sör stb. árát szánnák rá elegendően sokan, hogy életben tartsák ezt a sorozatot.