Gyovai Helén: Hogyan lettem olasz mamma?

Saját bevallása szerint Gyovai Helén már gyerekkorától kezdve rajongott Olaszországért, az olasz nyelvet élvezettel és szorgalmasan tanulta. Az azonban meg sem fordult a fejében, hogy egyszer majd kiköltözik oda, és onnantól kezdve ott fog élni – aztán egyszer csak eljött a mindent elsöprő szerelem...

 

A szegedi születésű lány nem csupán kiköltözött egy észak-olasz városkába, hanem olasz feleség, családanya lett, amolyan igazi olasz mamma. Ám ne gondoljuk, hogy minden zökkenőmentesen zajlott, kendőzetlenül ír a szerző a nehézségekről is.

 

Gyovai Helén a kiköltözés előzményeit és folyamatát, majd a beilleszkedés fontosabb lépéseit meséli el könyvében, valamint képet kaphatunk arról is, hogy ő hogyan látja az olaszokat. Beszámol a szerelem kezdetéről, ami Magyarországon érte utol, a terhességéről, a kiköltözés melletti döntésről, a lánya születésének körülményeiről, az olasz nagycsaládról, az itthoniakkal való kapcsolattartásról, az olasz kórházak és oktatási intézmények sajátosságairól, a munkamorálról, az olasz bürokráciáról és sokminden másról is.

 

Megtudhatjuk a titkot, hogy hogyan kell úgy pizzát készíteni, hogy az étkezés is élvezetes legyen, és utána az emésztés folyamata során se érjenek kellemetlenségek, és ne kelljen például szódabikarbónás vizet iszogatnunk vagy különféle úgynevezett „emésztéssegítő” bogyókat beszednünk. Sőt, arra is fény derül, hogy hogyan lehetséges az, hogy némely (illetve a legtöbb) olasz szinte minden főétkezés alkalmával, de minimum napi egyszer nem is kis mennyiségű tésztafélét fogyaszt és mégsincs kirívóan elhízva.

 

Mindenről remek humorral ír, és teljes mértékben „életszagúan”. Meg sem tudom mondani, melyik rész tetszett legjobban, minden szavát élvezet volt olvasni. Mindenesetre nagyon megragadta a figyelmemet az, hogy milyen természetes módon és magától értetődően küszöbölik ki az olaszok a stresszt – már ami a munkahelyükön érhetné őket. A gyermekek és a nagy család szeretete és a családi összetartás is figyelemreméltó (nyilván vannak kivételek, biztos azért, hogy a szabályt erősítsék).

 

Jómagam sohasem jártam még Olaszországban. Azonban számos ismerősöm igen, és meg sem tudom mondani hányszor hallottam tőlük arról a bizonyos itáliai édes életről. No, meg az olasz filmek is ezt sugallják... Nos, a Hogyan lettem olasz mamma? című könyv olvasása során vált értelmezhetővé igazán és gyakorlatilag szinte tapinthatóvá számomra, hogy miről is beszélnek azok, akik odavannak Itáliáért, mit is jelent, amikor a „dolce vita” kifejezést hangoztatják, ugyanis a szerző nagyon szemléletesen érzékelteti ennek a lényegét.

 

Gyovai Helén elrepített a könyv sorai által Olaszországba, méghozzá nem kivülállóként és nem is született olaszként, hanem magyar szemmel nézve azt a bizonyos csodálatos Csizmaországot. Rengeteg humorral fűszerezve tálalja a szerző az olvasói elé azt a bizonyos olasz életérzést, sugárzik a könyv sorai közül az életöröm, a lendület, a vidámság, a temperamentum mellett jól megférő természetes nyugalom, méghozzá olyan erővel, hogy teljesen magával is ragadja az olvasót ez a sajátságos pozitív „életigenlő” hangulat. Világossá teszi azt is, hogy nem minden esetben kell a magyar szívet ahhoz „elcserélni”, hogy az ember otthon érezhesse magát másutt is; mert előfordulhat az is, hogy a szíve mindig magyar marad a távolban élve is. Kifejezetten szórakoztató, remek kikapcsolódás volt számomra e könyvet olvasni.