Főkép

A „Shiraz: a Romance of India” (1928), amelyet restaurált formájában a 2017 -es londoni filmfesztivál archív gáláján mutattak be először, a kevés fennmaradt indiai némafilmek egyike. Az indiai romantika jegyében született alkotás, amely a Taj Mahal építését inspiráló hercegnő szerelmi történetét meséli el, a British Film Institute (BFI) archívumából és megbízásából került felújításra, és amelyhez Anoushka Shankar szitár művésznőtől rendeltek filmzenét. Ez a nagyívű projekt szolgálta az alapját annak, hogy a több, mint kilencven évvel Franz Osten német rendező és Himanshu Rai indiai színész-producer által, csak természetes fények mellet felvett filmmel ünnepeljék meg az indiai függetlenség 70. évfordulóját, Angliában. Ennek az izgalmas újraalkotásnak a bemutatójára került sor szeptember 23-án a MÜPÁ-ban, egy egészen magával ragadó este során.

 

Shankar partitúrája az indiai és nyugati hangszerek keverékén alapul: szitár, bansuri (bambuszfuvola) és ütőhangszerek az indiai színekhez, valamint hegedű, cselló, klarinét és billentyűzet a kiterjedtebb filmes pillanatokhoz, mindez csodás muzsikusokkal előadva, akik egészen magával ragadó módon keltették újra életre a filmet és Shankar kompozícióit. Amikor Shankar megírta első filmzenéjét, tisztában volt azzal, hogy milyen választási lehetőségeket kell meghoznia zenei jelzéseihez. „Megpróbálhatnék hűséges lenni a filmben megjelenített időszakhoz, a 17. századhoz; magának a filmezés korszakához, az 1920-as évekhez; vagy a mához, amikor írok” – meséli a művésznő. „De végül mindezek keverékét alkottam meg. Próbáltam egyensúlyt tartani a film azon pillanatai között, amikor helyénvalónak érzem, hogy egészen hiteles maradjak, és hagyjam, hogy az indiai hangszerek hagyományos módon játsszanak. Máshol azonban azt szerettem volna elérni, hogy inkább filmélményt hoztak létre, és hogy a zene magával ragadóbb legyen, hogy az emberek jobban bekapcsolódjanak a filmbe. Ez gazdag, széles hangpalettát jelent alacsonyabb, mélyebb hangokkal, amelyek valójában nem léteznek az indiai hangzásvilágban.”

 

Ravi Shankar híres zenész apja maga is írt filmzenét, nevezetesen Satyajit Ray Apu-trilógiájához az 50-es évek közepén. Anoushkát annyira inspirálta, hogy látta a „Panchali Pather”-t, a trilógia első filmjét, hogy állítólag mindössze négy és fél óra alatt komponálta meg a „Shiraz” 110 perces játékidejéhez a filmzenét. Ugyan már megszokta, hogy apja árnyékában dolgozik, mind szitár művészként, mind zeneszerzőként, de nagyon vonzotta a gondolat, hogy a saját, korlátlan irányítása alatt alkosson. „Tudom hogyan kell zenét írni, de soha nem volt tapasztalatom más elképzelésének zenei megvalósításában. E tekintetben remek lehetőségnek tűnt ez a korlátlan zenei lehetőségeket kínáló projekt. De utólag mégis úgy gondolom, hogy egy rendező rendkívül sokat segített volna abban, hogy megtaláljam és kiemeljem az elbeszélés kulcsfontosságú pillanatait. Sok olyan döntést kellett meghoznom egyedül, amelyeket csak remélhetek, hogy helyesek.”

 

A látottak, hallottak és érzettek alapján, nemhogy nem tévedett a művésznő, de talán élete eddigi legnagyszerűbb alkotását hozta létre. Korábbi albumain is mindig kereste a műfajok közötti átjárást, ötvözve a spanyol flamencót az indiai gyökereivel, a poposabb hangzást a szitár erényeivel, vagy éppen csak indiai klasszikus zenéket játszott felvételre. Most mintha mindez egy további dimenzióban, a film világában ért volna össze, mind a találkozás, mind pedig az érettség értelmében, egészen lehengerlő módon, és csak remélhetjük, hogy egyszer hangfelvételen is kiadásra kerül majd.

 

Ismét páratlan élményben lehetett része a MÜPA közönségének az újra indult zenei szezonban – Monteverdi operája is egészen elbűvölő volt –, érdemes tovább keresgélniük a MÜPA programnaptárjában, mert még számtalan izgalom vár ránk ősszel.

 

forrás: BFI

 

Előadó:
Anoushka Shankar – szitár


További közreműködők:
Danny Keane – cselló, zongora
Arun Ghosh – klarinét
Preetha Narayanan – hegedű
Graeme Blevins – fuvola
Pirashanna Thevarajah – mridangam, ghatam, doromb, kandzsira
Sanju Sahai – tabla, basszustabla
Christopher Kemsley – harmónium, Moog szintetizátor, moduláris szintetizátorok

 

Alkotók:
Anoushka Shankar – kísérőzene
Julian Hepple, Danny Keane – zenekari hangszerelés
Dennis Fernandez, Julian Hepple – hangdesign
Julian Hepple – zenei felügyelő
John Brown – videótechnika