Főkép

Legyen szó fizikai, kézzelfogható találkozásról, vagy csak virtuális, valamelyik streaming platformon történő meghallgatásról, a zene hallgatása közben igyekszem némi időt rászánni a borító, és ha elérhető, akkor a booklet tanulmányozására. Nyilván plusz pontot jelent az értékelésnél az ötletes grafika, az elgondolkodtató, meghökkentő elrendezés. Az olasz Canzoniere Grecanico Salentino (rövidítve CGS) idei albumát pont ilyen ruhába öltöztették: a piszkossárga alapon csak a társulat monogramja, valamint a függőlegesen elhelyezett cím, ami alatt és felett két, hanyagul odavetett vonal látható. Kevés ennél puritánabb grafikát láttam életemben, és bárhogy törtem rajta a fejem, nem jöttem rá, ez mit akar ábrázolni.

 

A lemeznek létrehozott weboldal (https://meridiana-cgs.it/en/) segít az értelmezésben, miszerint a cím (Meridiana) magyarul napórát jelent, így, gondolom, a két függőleges vonal a napórát szimbolizálja. Ezek után érthető, hogy Mauro Durante, az együttes vezetője az idővel foglalkozó tematikus albumban gondolkodott. A jelek szerint otthonában – az olasz csizma déli részén – ezt az időmérő eszközt tizenkét órán keresztül használják, hiszen pont egy tucatnyi szám került fel a lemezre.

 

Nekem legjobban a sorban harmadik nóta tetszik (Pizzica Bhangra), mivel a bhangra az egyik kedvencem, és ezt manapság a Red Baraat játssza a legjobban. Ráadásul ebben a kompozícióban sikerült ötvözni a pizzicával, amely házasság eredménye egy fergeteges dal, amiben egyszerre ott van a pandzsábi muzsika lüktetése, miközben az ének meg Olaszhont idézi. Mindezt megbolondították tempóváltással, hegedűszóval – sajnos ehhez még nem készítettek videóklipet, pedig szívesen megnézném, ahogyan a Sunny Jain és Mauro Durante vezette muzsikusok szétszedik a házat a zenéjükkel.

 

Másik kedvencem rögtön az első tétel (Balla Ninia), ami első hallásra egy felettébb kísérletező nótának tűnik, zaklatott kezdéssel, aztán olyan pergő nyelvű szövegeléssel, ami akár rappelésnek is elmehetne, majd felveszünk egy dallamot énekkel elővezetve, miközben a ritmus továbbra is töredezett, szaggatott marad. Az igazi pizzica muzsikára két percet kell várnunk, de ez csak átmeneti, egy váltással előbb a cappella énekkel folytatódik a szám, majd visszatérünk a korábbi zaklatott ritmushoz és a szépen hömpölygő dallamhoz. Ekkor már tudtam, hogy a járvány miatti kényszerű bezártságot nagyon jól használták ki, és sikerült mind a dalokat, mind a hangszerelést tekintve tökéleteset alkotniuk. Harmadikként pedig egy másik koprodukciót említek (Tic e Tac), amiben Enzo Avitabile vendégeskedik. Igazából nem csinál semmi különlegeset, csak az ő hangja lényegesen eltér a többi számban hallhatóhoz képest, valamint tetszik a ritmus, ami a háttérben hallható.

 

De nem csupán kísérletező tételek szerepelnek az albumon, hanem olyan hagyománytisztelő darabok, mint például a szomorkás hangulatú „Ntunucciu”, vagy a szájharmonikával indító „Vulía”, amire jól illik az echte pizzica címke. Egyetlen instrumentális darabként a „Ronda” dudaszót helyez a középpontba, amit kézi dobok támogatnak – még féktelenebb táncra biztatva a hölgyeket.

 

A Meridiana album nem csupán remek pizzica és tarantella muzsikát tartalmaz, hanem egyszerre merít a hagyományokból és bátran lépked a jövő felé. Szerintem a hangzás terén sikerült előbbre lépniük (bár az előző korongok is szépen szóltak), erőteljesebb, és mégis minden hangszer jól érvényesül, nem mosódik be a közös megszólalásba. Szabadon csapong a tánc és a ballada között, és nem utolsósorban arra késztet, hogy újra meg újra megmártózzunk a Canzoniere Grecanico Salentino muzsikájában.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Balla Ninia, Pizzica Bhangra, Vulía

2021-ben megjelent album (Ponderosa Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/canzonieregs

 

 

A zenekar tagjai:

Mauro Durante – kézi dob, hegedű, ének

Giulio Bianco – furulyák, klarinét, harmonika, zampogna

Emanuele Licci – ének, buzuki, gitár, battente guitar; tamburello in Ronda

Massimiliano Morabito – harmonika

Giancarlo Paglialunga – ének, tamburello, calebas

Alessia Tondo –­ ének, kasztanyetta; tamburello in Ronda

Silvia Perrone – tánc

 

Közreműködők:

RED BARAAT együttes

Sunny Jain ­– dhol, effektek

Lynn Ligammari – szoprán szaxofon

Sonny Singh – trombita

John Altieri – szouszafon

 

Enzo Avitabile – ének, pentarpa (Tic e Tac)

Justin Adams – elektromos gitár

Giacomo Greco – szintetizátor

Valerio „Combass” Bruno – basszusgitár

Antonio „Dema” De Marianis – ütőhangszerek (Tic e Tac)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Balla Ninia
  2. Orfeo
  3. Pizzica Bhangra (FT. Red Baarat)
  4. Lu Sittaturu
  5. Ninnarella
  6. Stornello Alla Memoria
  7. Vulía
  8. Quannu Cammini Tie
  9. Tic E Tac (FT. Enzo Avitabile)
  10. Ntunucciu
  11. Ronda
  12. Meridiana