Főkép

Lakatos Botond nagyalakú, keményfedeles, 72 oldalas képregénykötetének a címe mindent elárul, még a „Kalandozások a természetben” alcím ellenére is, ez bizony egy ismeretterjesztő kiadvány. Nem regény, mint a Tüskevár, még ha van is itt néhány szereplő, főképp egy idősebb ember, aki az ifjabbikat okítja, hogy melyik állat vagy növény micsoda. Ám a rajzokban, meg az egész kötetben van valami elbűvölő, ami a teljesen minimálisra és funkcionálisra vett „történet” mellett is vonzóvá és élménnyé teszi az olvasását.

 

Persze a varázs még inkább a Tisza-tóban rejlik, mely, mint megtudhatjuk, nem volt mindig, sem ott a helyén, sem nem így hívták, miután létrejött. Még az én gyerekkoromban is Kiskörei Víztározóként emlegették földrajzórán, de a Petőfi által is megénekelt módra kanyargós-veszélyes Tisza szabályozásának aszályt hozó hatásait kiküszöbölendő létrehozott tó mára megannyi sajátos természeti élettérré (is) vált, számos különleges állat- és növényfaj menedékévé. A tiszavirágzásról nyilván mindenki hallott már, de ennél sokkal-sokkal több csoda van ott, az összeset még ez a szépséges kötet sem tudja bemutatni. S nem is ez a célja, hanem hogy kedvet csináljon a tó meglátogatásához, a természet tiszteletéhez, és ebben is remekel.

 

Magam még csupán egyszer jártam ott úgy istenigazából, édesapám, aki imád ott horgászni, elvitt egyszer kora tavasszal, hogy tudjak fotózni egy kamerateszthez. Még a téltől csupasz növényzettel együtt is csodás volt az az út – hát még mennyi élménye lehet Lakatos Botondnak, hogy rászánta magát erre a nagy munkára! S valóban, ezen élmények, kirándulások adták az alapját a könyvének, melyből csak úgy süt a Tisza-tó iránti szeretete. A képek harmonikus szépségén és a beleszőtt tudáson túl ez a lelkesedés az, amiért szívesen ajánlom ezt a kötetet a képregényrajongókon túl mindenkinek, akit érdekel a természet és hazánk természeti kincsei.