Főkép

Ian Brennan tovább folytatja utazását a nagyvilágban, és ezúttal a világ egy távoli szegletébe repült, különleges muzsikát keresve. Kíváncsiságból megnéztem mostani állomását, és Budapestről három átszállással, alig 12 órányi repülés után már meg is érkezünk a Comore-szigetek nemzetközi repülőterére (Prince Said Ibrahim In). Ez a szigetcsoport Madagaszkár és Afrika között helyezkedik el, a hajdani francia gyarmat 1975-ben nyerte el függetlenségét. Az általam olvasott beszámolók szerint gyönyörű tengerpartok, működő vulkán, nem létező köztisztaság, és iszlám mint államvallás jellemzi. Nem meglepő módon Brennan a terepi felvételeket egy autóroncsban készítette, amiből szerinte legalább annyi található a szigeten, mint amennyi jármű aktív használatban van, vagyis a borítófotó a valós helyzetet ábrázolja, nincs benne műviség.

 

A sziget jelenlegi népessége több náció keveredéséből alakult ki, és ez megnyilvánul a zenében, amiben afrikai, arab, madagaszkári és francia hatások érvényesülnek. Egy biztos: első hallásra ez számomra nagyon idegennek és roppant minimalistának bizonyult. Ahogyan Mmadi őrjöngve énekel az „America, Crazy” című számban, amit azonnal  egy lassabb, már-már álmodozó tétel követ (The Devil Doesn’t Eat Papaya, He Eats Fire), megmutatkozik a sziget sokarcúsága. Az egyik kedvencem a többinél sokkal dallamosabb, európai fülnek befogadhatóbb „I’ve Come to the City (Now My Shoes are Repaired)” – ami a hossza miatt mégsem tekinthető egyszerűnek, és van benne valami hipnotikus, meditációs hangulat. Hasonlóan az ellentétekre épül az első tétel (Please Protect My Newborn Child from the Spirits), ami egyszerű imaként indul, hogy aztán egy sokkal indulatosabb, követelőzőbb hangvételt üssön meg.

 

A minimalizmus persze nem gátja az összetettebb muzsikának, mint ahogyan a „Salvation” alatt a pengetős ndzendze és a dob, kiegészítve Soubi énekével, egy kifejezetten fülbemászó kompozíciót alkot. A dalok hol dühösek, hol beletörődőek, és bár a mondanivalóra csak következtetni lehet, az angol címek alapján úgy gondolom, leképezik a sziget (Grande Comore) lakóinak életét. Érdekességként muszáj megemlítenem az ének helyett inkább jobbára ritmusosan szövegelő, vagy ha úgy jobban tetszik, rappelő „Bandits Are Doing Bad Deeds” tételt, ebben Mmadi bizonyítja sokoldalúságát, és egyúttal hangszeres tudását, bár a ndzendze időnként mintha önállósítaná magát, és otthagyja a szövegelést.

 

A We Are an Island, but We’re Not Alone nem könnyű zene, komoly odafigyelést igényel, cserébe az egzotikumra való rácsodálkozás mellett, főként, ha hajlamunk van az ilyesmire, akkor apránként felfedezhetjük a különféle hatásokat, amit csak megkoronáz, hogy szemlátomást nem évszázadok óta öröklődő dalokat hallunk, hanem a mostani életről, az ott élőket foglalkoztató dolgokkal foglalkozókat. Ilyen például az utolsó, a szegénység miatt külföldre távozó ismerősöket, barátokat megéneklő „My Friends Went Abroad & Were Swallowed By The Waves”. A legszebbnek tényleg azt találtam ezen a lemezen, hogy egyszerre kortárs és időtlen.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Salvation, America, Crazy, Please Protect My Newborn Child from the Spirits

2021-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://comorian.bandcamp.com/album/we-are-an-island-but-we-re-not-alone

 

 

A zenekar tagjai:

Soubi – ndzendze, gambussi, ének (2, 3, 6, 7 & 9)

Mmadi – ndzendze, ének (1, 4, 5, 8, 10)
Alimzé – guma dob és háttérvokál

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Please Protect My Newborn Child from the Spirits 05:09
  2. Mama (Once,We Had a Queen) 03:52
  3. Salvation 06:03
  4. America, Crazy 01:01
  5. The Devil Doesn’t Eat Papaya, He Eats Fire 03:15
  6. Prayer for a Better Life 01:25
  7. I’ve Come to the City (Now My Shoes are Repaired) 11:19
  8. Bandits Are Doing Bad Deeds 02:56
  9. Love Must Come Before Things 02:22
  10. My Friends Went Abroad & Were Swallowed By The Waves 03:38