Cullen Bunn – Miguel Valderrama: Cyberpunk 2077 – Trauma Team

Nagy örömmel vártam a Cyberpunk 2077-et, mert régóta kedvelem az alapját adó asztali szerepjátékot. Nehezen döntöttem el, hogy örülök-e a játékot kísérő marketingfelhajtásnak, és a Trauma Team képregény kapcsán is ugyanez volt az érzésem. Végigolvasva úgy vélem, jó bemutatása annak, hogy milyen is a Cyberpunk 2077 világa, és így alig száz oldalban lehetővé teszi, hogy eldöntsük, jobban el akarunk-e merülni benne.

A Trauma Team egy olyan cég, amelyik azt vállalja, hogy az ügyfeleit egészségügyi ellátásban részesíti, és a körülményektől függetlenül bárhonnan kimenti. A csapatai a rohamkocsis mentők és a különleges műveleti egységek keverékei, és a vállalatnak nem számít, mi történik az embereivel, amíg teljesítik a szerződésben foglaltakat. Nadia egy ilyen csapat tagja, és egyedül ő éli túl a bevetést, amikor egy kiberpszichó, a rengeteg beépítéstől labilissá vált személyiségű férfi végez az ügyféllel és a csapatával is. Nadiát végül alkalmasnak találják arra, hogy folytassa a munkát, és az új csapatával első hívásukkal épp azt kell kimenteniük, aki megölte Nadia előző csapatát.

A Cyberpunk 2022 szerepjátékban meghatározó elem a hangulat, a körítés, és a Trauma Team is nagyon erős képeket hoz. Nekem a hetvenes-nyolcvanas évek francia képregényeit idézte ez a képi világ, ami a hidegen szabatos vonalak helyett elmosódott, foltos rajzokat használt, és így a futurisztikus világ helyett a szereplők érzései és lelki változásai kerültek a középpontba. Nem is tudtam mit kezdeni a sok színnel, folyamatosan letisztult fekete-fehér képeket vártam, és a színfoltokkal nagyon zaklatottnak éreztem a történetmesélést, mintha a vörösök és sárgák eltakarnák a történetet, a lényeget. A panelek is néha inkább akadályozták, mint segítették az értelmezést, ugyanakkor ez a fajta képkezelés jól adja vissza azt a zaklatottságot, amit a történet szereplői érezhettek.

A történet is elsősorban ezt, a belehelyezkedést szolgálja, mert nincsenek benne jelentős csavarok (legfeljebb talán Nadia korábbi csapatának tagjaival kapcsolatban). Habár alkalmanként vissza-visszanéz korábbi eseményekre, ezek alapvetően azt a célt szolgálják, hogy két akció között megpihenjen az olvasó. Természetesen ezek az időbeli visszatekintések adnak lehetőséget arra, hogy árnyalják Nadia viselkedését, mert összességében ez egy monodráma, ami a lányban zajló lelki folyamatokat meséli el.

A Trauma Team tehát pontosan azt adja, amit egy Cyberpunk 2022 (illetve 2077) történettől várhatunk: fegyverropogás, akció és közben a főszereplő vívódása. Kiválóan alkalmas arra, hogy megismertesse a világot, illetve a játékok hangulatát azokkal, akik eddig nem találkoztak velük. Nadia tépelődése, széthullása érdekes, és pontosan visszhangzik a körülötte dúló káoszra; a kamaradarab végi fordulat talán nem túlzottan váratlan, de elfogadható kimenetet kínál. A képregény nemcsak bevezetésként működik, a játékok világát régóta ismerő olvasónak ismerős elemeivel lehet érdekes.