Főkép

Látni vélem a sormintát, miszerint kezdetben vala a Góbé, aztán az jött Aurevoir, most pedig az Ötödik Évszak. Mindegyik mást és másként, de valahogy mégis ugyanazon elv szerint muzsikál: a magyar népzenét ötvözik/keverik más stílusokkal.

 

Ehhez persze elengedhetetlen a népzene ismerete, de ennél az együttesnél ezzel sincs gond, mivel a tagok különböző formációkban már korábban bizonyítottak, illetve bőven volt alkalmuk a kellő tudás megszerzésére. Viszont a sokadik meghallgatás után is úgy érzem, a népzene bár szerves részét képezi az Ötödik Évszak zenéjének, csupán az egyik alkotórésze a nagy egésznek. Jó példa erre a „Zobor”, amiben rendre felbukkannak a népi elemek (hegedű és a cimbalom szólórésze mondjuk), de az összhatás már egyáltalán nem tekinthető annak – jobb elnevezés hiányában maradjunk a városi folk, vagy valami hasonló címkénél.

 

Az együttes titkos fegyvere Izabella Caussanel, akinek részben jazzes énektechnikája, megközelítése üdítően más, mint amit korábban másoknál hallottam. Fura, de igazából egyszer sem engedi ki a hangját, szóval az még a jövő titka, hogy milyen erő van a torkában. Mondjuk tény, ezekhez a számokhoz tökéletesen elegendő, hogy csak énekel. Lágyan, érzéssel, átéléssel – ahogyan ez a zene megkívánja, és pontosan ettől lesz egyedi amit csinál. Az intimitás nála belülről jön, és szerencsére mentes minden műviségtől.

 

A számokat egyébként két fő csoportra osztom önkényesen. Az egyikbe a megzenésített versek tartoznak (Victor Hugo, József Attila, Csoóri Sándor és Szép Ernő), amit magyar és francia nyelven hallunk, míg a másikba a népi ihletésűeket sorolom. Ezeknél látszik igazán, mennyire átdolgozták, saját képükre formálták az eredetiket. Érdemes meghallgatni a „Lefelé folyik a Tisza” című dal két „eredeti” verzióját, ez csak ének, ez meg hangszeres kísérettel – ehhez képest az évszakos változat teljesen máshonnan indul és máshova érkezik meg.

 

Talán a jazzes elemeknek köszönhetően végig úgy éreztem, hogy én bizony nem egy táncházban vagyok, hanem egy kisebb klubban üldögélek, ahol az Ötödik Évszak minőségi muzsikával szórakoztatja az összegyűlteket. A meghitt hangulatba még az is belefér, hogy egyik-másik kompozíciónál páran táncolnak, de a többség csak önfeledten élvezi a zenét, hagyja, hogy az ismerős motívumok tegyék a dolgukat. Ebben a közegben teljesen helyénvalónak tűnik, és abszolút harmóniában van egymással a francia szöveg és a magyar zene. Ez a fajta ötvözést szerintem a „Madárka” című dalban használják ki maximálisan, hiszen itt a francia és a magyar ének felesel egymással, miközben a zenészek a népzenétől olyan messzire elkalandoznak, ami csak belefér az időbe.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Lefelé folyik a Tisza, Zobor, Madárka

2020-ban megjelent album (Fonó)

Weboldal:

 

 

A zenekar tagjai:

Izabella Caussanel – ének

Hegedűs Máté – hegedű

Csoóri Sándor „Sündi” – brácsa, hosszúnyakú tambura, koboz, ének

Zimber Ferenc – cimbalom

Szabó Csobán Gergő – bőgő, ének

 

Közreműködik:

Takács Ádám – hegedű (8, 12)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Á une femme
  2. Lefelé folyik a Tisza
  3. Zobor
  4. Mets ta main
  5. Magos hegyről
  6. Madárka
  7. Invertita
  8. Ce que c’est que la mort
  9. Legényes
  10. Menekülés a magányból
  11. A szerelem
  12. Promenade
  13. Híd