Főkép

Úgy tűnik, manapság egyre népszerűbb a mongol eredetű világzene, legalábbis mostanában több ilyen tematikájú vagy az itteni hagyományokból, népzenéből merítő album került elém. A legújabb a sorban a burját Namgar Lhasaranova vezette Namgar együttes új albuma, amin saját szerzemények helyett eredeti burját népdalokat dolgoztak fel, alakítottak át saját képükre.

 

Ami első hallásra megfogott ebben a zenében, az nem más, mint Namgar Lhasaranova hangja, amiben van valami földöntúli felhang – már-már kísérteties, de egyúttal érzelemdús. Majdnem azt mondtam, hogy monumentális vagy epikus, de nem, elvégre mégiscsak népdalokról van szó, bár amit a „Urda uula” alatt művel, az jóval több, mint amire egy hagyományos asszonykórus képes, van erő a torkában. Mindezt hagyományos módon teszi, esetében nincs szó torokéneklésről.

 

A hozzá tartozó zene legalább ennyire különleges, az album elején a rock dominál (Khadin khursa nogoondo), a basszusgitár és a dob kifejezetten kemény alapot biztosít, amit a hagyományos hangszerek sem lágyítanak meg. Természetesen jelen van a másik véglet, amikor szinte csak népi zeneszerszámokat szólaltatnak meg (Urda uula), némi elektronikával kiegészítve – szerintem ezek állnak legközelebb a természethez, és mivel ebben viszonylag visszafogott a kíséret, bőven van lehetőség megcsodálni Namgar Lhasaranova hangját, annak erejét, mélységét.

 

Aztán vannak „átmeneti” dalok, amelyekben mindkét stílus megtalálható, például a „Tokhoi zandan emeelee – Yokhor” – ez közepes tempója ellenére kimondottan energikus, és plusz pontot érdemel a közepén elhelyezett tempóváltás, amit a végén még jobban felpörgetnek, mondhatni, a lovak nyakába dobják a gyeplőt, és féktelen vágtába kezdenek. Amit rögtön egy a cappella duó követ (Zakhyaa duun), amit az énekesnő az édesapjával közösen, egymással feleselve ad elő. Az „Ailshaluulaarai” ismét egy új arcát mutatja be az együttesnek, picit kínai hatást érzek az elején, de ez, gondolom, főként az énekstílus, illetve a yataga hangja miatt (ez a citeraféle a koto és ghuzeng rokona), hogy aztán megérkezzünk a burját mezőkre, ahol végre leülünk a zöld fűbe, és nyugalomba helyezzük magunkat.

 

Jól felépített, változatos, energikus album lett a Nayan Navaa, tényleg csak dicsérni tudom. Kedvencem a torokénekléssel kiegészített „Yaboo-Aidoo”, a visszafogottan induló „Unagan boriim khatarin’” és a hard rockos „Khadin khursa nogoondo”. Egyedül arra vagyok még kíváncsi, vajon miként szólal meg mindez élőben, koncerten. Illetve vajon milyen zenéket játszottak a húszéves pályafutásuk alatt, honnan jöttek, milyen utat jártak be, mire eljutottak idáig.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Khadin khursa nogoondo, Yaboo-Aidoo

2021-ben megjelent album (ARC Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/NAMGAR/

 

 

A zenekar tagjai:

Namgar Lkhasaranova – ének, yataga (1, 2, 4, 6, 7, 8), khomus (2, 3, 8)

Evgeny Zolotarev – chanza (1, 2, 3, 4, 6, 7, 8, 10, 11), háttérvokál (1, 2, 7), ének (4),

basszusgitár (2, 4, 10)

Timur Zolotarev – gitár (1, 3, 4, 6, 7, 10, 11), háttérvokál (1, 2, 4, 7, 10)

Alexey Baev/Russia – dob (2, 3)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Boori deeguur yabakhadaa (Hunter’s Song)
  2. Khadin khursa nogoondo (Green Grass)
  3. Urda uula (South Mountain)
  4. Tokhoi zandan emeelee - Yokhor (Round Song of Steppe Buryats)
  5. Zakhyaa duun (Father’s Song)
  6. Ailshaluulaarai (Wedding Song)
  7. Yaboo-Aidoo (Round Dance of Buryats from the Baykal lake region)
  8. Geree sheneen gazarta - Yokhor (Popular Round Dance in Buryatia)
  9. Zandan khuren (Wedding Song)
  10. Unagan boriim khatarin’ (Running Horse)
  11. Nayan Navaa (Land of the Ancestors)