Főkép

Bár az új Dűne-film még mindig csak közeleg, s ki tudja, mikor válik lehetővé végre a mozis bemutató, az előzetes hype és pezsgés okán nem csupán újra kiadásra kerül magyarul a teljes sorozat (átdolgozott, javított fordításokkal), de képregénykötetben is olvashatjuk Paul Atreides kalandjait a Sivatagbolygón. Az első regény feldolgozása három részre bontva jelenik meg ilyen formában.

 

Frank Herbert fia, Brian sok Dűne-rajongó szerint megérdemelné, hogy odavessék a homokférgek elé, miután Kevin J. Anderson scifista bértollnokkal együtt alaposan, nos, visszaélt az örökségével, midőn számos előzményt, kiegészítést írt a Dűnéhez (melyek sokak szerint meg sem közelítik az eredeti könyvek színvonalát). A képregényes feldolgozást is ezek ketten vezényelték (már a szöveg átdolgozását eme médiumra), de itt kiváló munkát végeztek. Ez persze nem csupán az ő érdemük, hiszen olyan remek rajzolókkal dolgoztak, mint Raúl Allén és Patricia Martín. Meglehet, az, hogy ők a Marvelnek és a DC-nek is rajzoltak már korábban, nem lett volna garancia semmire, de tény, hogy kifejező, ötletes, hangulatos képi világot alkottak. Különösen klassz ötlet volt az egyes szereplők gondolatait más-más színű szövegtéglalapokba tenni, de számos érdekes panel-elrendezésű oldal is került a kötetbe. Megkockáztatom, az ő Paul-ábrázolásuk az egyik legjobb, amit valaha láttam, de a többi szereplő is egészen jó lett (bár nyilván ki-ki a maga módján képzeli el őket az eredeti regény alapján).

 

A történet drámaisága éppúgy átjön az első kötet képein, mint Herbert filozofikusabb gondolatai, bár nyilván a regény az igazi. A sztori ebben a könyvben ott ér véget, ahol Paul sivatagi élete kezdődik, és nagyon tetszik, hogy miközben az apró részletekre is figyeltek a rajzolók, a történet íve, fojtott atmoszférája végig szépen épül.

 

Sokszor leírtuk már, hogy az 1965-ben indult Dűne nélkül nem lett volna Star Wars, és hogy Herbertnél az akción és a szereplők személyiségén túl a gondolati tartalom is döbbenetesen erős. Annyi minden van a regényeiben, hogy a legkevésbé sem bánom, hogy még egy újabb verzióban is olvashatom-láthatom. Csak azt sajnálom, hogy a képregény második kötetére jó eséllyel egy évet kell majd várni.