Főkép

Újabb határesetnek számító albumról esik szó a rovatban, mivel a seattle-i székhelyű együttes alapban jazzt játszik, csak a tavaly megjelent Wabi Sabi korong összeállításakor bátran merítettek a műfaj határain túlról.

 

Bevallom, nem vagyok jártas a szaxofon kvartettek terén, de úgy gondolom, kevesen gondolják azt, hogy hosszú távon (ezalatt éveket, évtizedeket értek) a pusztán erre a fúvóshangszerre, illetve ennek különféle változataira épülő muzsika nem válik unalmassá. Az eredetileg Billy Tipton emlékzenekarként induló négyes például ma már dobbal és egyéb ütőhangszerekkel egészíti ki a hangzást (nem beszélve a dobosról, ő az ötödik tag). Mi több, ezen felül bizony a saját énekhangjukat sem restek bevonni az előadásba, bár tény, ezt módjával teszik, csak nagyjából minden harmadik tételben csendül fel az ének.

 

Ilyen mindjárt az egyik kedvencem, a „Moadl Joadl”, ami alapban a fúvósokra épül, és csak valamikor a másfeledik perc környékén kezdődik az ének, de még milyen! Nem kevesebbről van szó, mint az osztrák jódliról(!), amit a többiek tapssal és kurjantásokkal kísérnek – miközben az alapdallam valahol a jazz és a sramli között helyezkedik –, de nekem határozottan tetszik.

 

Gyakorlatilag minden kompozíciónak saját, a többitől eltérő karaktere van, amit részben a zenészek közötti interakciónak, részben pedig a különféle hatások – mint amilyen például a „Jouissance” latinos lüktetése – ihletett felhasználásának köszönhető. Miközben valaki szólózik, a többiek – kivált Robert Kainar dobos – lazán hozzák a latinos feelinget. Szóval ez úgy jazz, hogy azért picit több annál. Hallgatás közben gyakran eszembe jutott az osztrák Federspiel együttes, mert ők játszottak hasonló felfogásban, vagyis mindenből a legjobbat, a legjobb módon előadva. Szenvedéllyel, profi hangszerkezeléssel és kellő tehetséggel kiegészítve – ahogyan azt a The Tiptons Sax Quartet & Drums is teszi.

 

Mert ugyan kinek jutna eszébe balkáni ízekkel kiegészíteni a jazzt? A válasz egyértelmű, hiszen a „Root Dance” pontosan ilyen kompozíció, és legalább akkora átéléssel fújják, mint azok, akik a Balkán-félszigeten születtek. De van itt, kérem, salsa verzió is (El Gran Orinador), és ezt szintén hasonló lelkesedéssel adják elő. Éppen a sokszínűség miatt tudom nyugodt szívvel ajánlani meghallgatásra a Wabi Sabi albumot.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Jouissance, Moadl Joadl, Root Dance

2020-ban megjelent album (Sowiesound Records)

Weboldal: http://thetiptonssaxquartet.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Amy Denio – altszaxofon, klarinét, ének

Jessica Lurie – szoprán/alt/tenor szaxofon, ének

Sue Orfield – tenorszaxofon, ének

Tina Richerson – baritonszaxofon, ének

Robert Kainar – dob, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. December's Dance (Richerson) 4:22
  2. El Gran Orinador (Denio) 5:27
  3. Wabi Sabi (Orfield) 4:12
  4. A Sparkley Con (Lurie) 6:17
  5. Root Dance (Denio) 5:00
  6. Torquing of the Spheres (Lurie) 6:36
  7. Jouissance (Richerson) 5:52
  8. Memory Bait (Orfield) 4:28
  9. Moadl Joadl (Denio) 3:38
  10. 3x Heather's 17 (Lurie) 6:21
  11. Working Song (Orfield) 5:22