Zenék a nagyvilágból – Altin Gün: Yol – világzenéről szubjektíven 272/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2021. 04. 16.
Lassan két éve már, hogy írtam az együttes előző lemezéről (Gece volt a címe, részletek meg erre olvashatóak), és úgy tűnik az alkotómunkát a COVID sem tudta megakadályozni. Mi több, még az sem okozott gondot a társulatnak, hogy a korlátozások miatt mindenki egyedül muzsikált, és csak küldözgették egymásnak a fájlokat.
A két évvel korábbi albumhoz képest a mostani anyag sokkal poposabb lett, hiányoznak az egyértelműen rockos számok, úgy tűnik most ez a kor – a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek szintipop világa – hatott rájuk jobban (Arda Boyları). Ha csak ennyit csinálnának, akkor garantáltan nem kerülnének be a világzene rovatba, de a rájuk jellemző módon most is rengeteg török zenei elemet, dallamot használnak fel, így egy pillanatig sem volt kérdéses, hova kerül az ajánlóm.
Jó szokásukhoz híven ezúttal is változatos kompozíciók kerültek fel a korongra, van itt népdalfeldolgozástól a saját szerzeményig minden. A rövid intro után (Bahçada Yeşil Çınar) azonnal egy feldolgozás következik, az „Ordunun Dereleri” szintetizátoros felvezetésének kimértségét Erdinç Ecevit éneke oldja fel, csipetnyi vágyakozással megfűszerezve. Ez a popos megközelítés velünk marad a következő, „Bulunur Mu” című számban, csak Merve Daşdemir hangja vidámabb hangulatot áraszt (nekem még mindig az ő orgánuma tetszik jobban).
Bár elsőre úgy éreztem, a Yol album simán részekre bontható, többszöri meghallgatás után ezt a véleményemet módosítom, mert gyakorlatilag minden szám táncolható, ezen a téren nincs különbség, nyugodtan feltehetjük a pénteki házibuli keleti blokkjába, mindenki önfeledten ropja majd rá – ha egyszer végre ismét lehet házibulit rendezni. Igazából a saját szerzemények és a feldolgozások között sincs nagy eltérés, ami ismét csak azt mutatja, mennyire átgondolt munka előzte meg a végleges verziók feljátszását. Az elképzelést viszont sikerült hibátlanul megvalósítani, a modernizált népzene teljesen természetesen mozog a táncparketten.
Bár korábban csak a szintipop hatásokat említettem, ezen kívül nem kevés új hullámos (new wave) utalás és a funky (Kara Toprak) sem hiányzik a palettáról. Ez utóbbi szám egyébként azért is kilóg egy picit a többi közül, mert a szövege a halál elkerülhetetlenségével foglalkozik. Ugyan sajnálom a rockos elemek elhagyását, de tetszik az irány, amerre az együttes fejlődik, csak így tovább. Őket is szívesen megnézném élőben.
Meghallgatásra ajánlott számok: Yüce Dağ Başında, Kara Toprak, Ordunun Dereleri
2021-ban megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.facebook.com/altingunband
A zenekar tagjai:
Ben Rider – gitár
Daniel Smienk – dob
Erdinç Ecevit – szintetizátor, saz, ének
Gino Groenveld – ütőhangszerek
Jasper Verhulst – basszusgitár
Merve Daşdemir – ének, billentyűs hangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Bahçada Yeşil Çınar 00:31
- Ordunun Dereleri 04:34
- Bulunur Mu 03:04
- Hey Nari 03:12
- Yüce Dağ Başında 04:18
- Kesik Çayır 04:56
- Arda Boyları 02:23
- Kara Toprak 04:12
- Sevda Olmasaydı 03:15
- Maçka Yolları 03:40
- Yekte 03:46
- Esmerim Güzelim 02:31