Zenék a nagyvilágból – Tara Fuki: Motyle – világzenéről szubjektíven 271/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2021. 04. 09.
Az utolsó nagylemezük hat évvel korábban jelent meg, és bizony már az első válogatáslemezük óta is eltelt öt év (ez utóbbiról pár gondolat erre). Ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy a két hölgy letette a csellóját, és más elfoglaltság után nézett, csak időre volt szükségük az új anyag elkészítéséhez. Ami egyébként már tavaly, a jubileumi, huszadik születésnapjukra megjelent volna, csak jött a vírus, és vele a korlátozások.
Engem nem zavar ez a hosszúra nyúlt szünet, mert már az első szám annyira jó, hogy egymás után két-három alkalommal is meghallgattam. Szerencsére készítettek hozzá egy klipet, ami a cikk végén megnézhető, így azonnal átélhető a Tara Fuki-varázs. A videó különlegessége a cseh nyelv használata, mivel eddig jobbára lengyelül írták a szövegeket, mert az szerintük lágyabb és jobban illik a zenéjükhöz.
Ami érzésem szerint ezúttal eltér a korábbiaktól, és ugyan a lényeg, az álomszerűség megmaradt, de közben mégis változtak, főként azért, mert a tízből hat számot duó helyett trióként adnak elő. Andrea Konstankiewicz és Dorota Barová maga mellé szólította Miloš Dvořáček dobost, akinek sikerült teljes mértékben asszimilálódnia, és úgy van jelen, hogy játéka nem hangsúlyos, de mégis fontos, és időnként mintha a ritmus helyett a dallamra helyezné a hangsúlyt.
Egyébként a hölgyek nagyon kreatívan használják a hangszereiket, végig megmarad a minimalizmus, amit kísérletezéssel egészítenek ki, gondolok itt például a „Samoty” című szám közepére, ami határozottan rockos, még a cselló hangját is sikerült megfémesíteni úgy, hogy egy gitárerősítőn keresztül szólal meg. Ez persze egyáltalán nem öncélúság, csupán a szöveg megkövetelte szükségszerűség. Mivel sem a cseh, sem a lengyel nyelvet nem beszélem, így nem tudok mit mondani sem a versekről, sem a saját szövegekről – ha jól értettem, akkor mindegyik a párkapcsolatok mibenlétével foglalkozik. Akit nem érdekel a mondanivaló, az elég, ha megcsodálja a „Rano” aprólékosan felépített kompozícióját a „Kdyby” után.
Ez a zene legalább annyira szép, mint a lemez címéül választott pillangó (a Motyle pillangót jelent magyarul). Tökéletes alkotás a maga törékenységében, és jó alkalom arra, hogy elmerüljünk ebben a sokszínű álomvilágban.
Meghallgatásra ajánlott számok: Kdyby, Rano, Samoty
2020-ban megjelent album (Indies Scope)
Weboldal: http://tarafuki.eu/
A zenekar tagjai:
Andrea Konstankiewicz – cselló, ének
Dorota Barová – cselló, ének
Közreműködők:
Miloš Dvořáček – dob, kalimba (2,3,4,7,9,10)
A lemezen elhangzó számok listája:
- Kdyby
- Motyle
- Rano
- Z Wiatrem
- Kim Jestem
- Ile Razy
- Rozmowy
- Inna
- Dlouhý Pád
- Samoty