Főkép

A maga nemében egyedülálló társulat volt a The Pogues, legjobb éveikben senki nem tudott náluk jobb ír-kelta-punk muzsikát játszani. A produkció sikerében vitathatatlanul nagy szerepet játszott Shane MacGowan frontember, akinek láttán nemcsak a fogorvosok érzékenyültek el, hanem legalább annyira elszórakoztatta a közönséget, mint Jim Morrison, igazi jelenségnek számított (azóta sem láttam színpadon rágózó énekest). Csak aztán jött az alkohol.

 

Ez a lemez arra jó, hogy aki már rongyosra hallgatta az első pár lemezüket (Red Roses for Me, Rum Sodomy & the Lash és If I Should Fall from Grace with God), újra felidézze azt a korai évek zenéjét, és azt a hangulatot, aminek köszönhetően egyre népszerűbbek lettek. Nyilvánvalóan előnnyel indultak, hiszen az ír-kelta zenét valamiért sokkal könnyebben befogadják/elfogadják az emberek Európában és az Államokban, de ők tényleg valami újszerűt, életteli muzsikát játszottak.

 

Ha jól értelmeztem, akkor a mostani megjelenés apropója a 2020-as Record Store Day volt, ekkor 5000 példányos bakelitként került a boltokba a gyűjtemény, majd hónapokkal később CD-n is kiadták. A mostani The BBC Sessions azért tekinthető teljesnek, mert tartalmazza azokat a műsorokat, amelyet a The Pogues a BBC számára rögzített abban a korszakban. Az összes szám 1984 és 1986 között készült, és a felvételek közül tizenhármat korábban még nem adtak ki. Az album az együttes széles repertoárját lefedi, van itt ballada és dühös punk, mi több, egy olyan számmal zárul, amely csak egy évekkel később megjelent korongra került fel.

 

A szememben plusz pontot jelent, hogy az egymáshoz közeli dátumok ellenére csak két szám ismétlődik („Sally MacLennane” és „Boys From The County Hell”) – és ezek között is van eltérés, mutatva, ez még az együttes kreatív, fejlődő, formálódó korszakában történt. Mindez nyers hangzással, egyértelműen népzenei gyökerekkel és punkos feelinggel. Valaki nemes egyszerűséggel az ír zene AC/DC-jeként hivatkozik rájuk, és ez bizonyos értelemben helyes megállapítás, hiszen a gyorsabb tempójú számok hasonlítanak egymásra, mintha a sebesség iránti vágy győzne a dallamosság vagy a változatosság felett. Személy szerint egyedül a „Fairytale Of New York” klasszikust hiányolom a gyűjteményből, amit azért ellensúlyoz a „Dirty Old Town”.

 

A zenei fejlődésükre pedig jó példa az utolsó, „Turkish Song Of The Damned” című szám, amiben már keleti dallam is felbukkan, vagy az előző, a „The Rake At The Gates Of Hell”, amiben a tempó ugyan gyors, de sokkal több apró kis finomság, zenei megoldás van benne, mint az 1984-es felvételeken. Mindezek fényében a rajongóknak és az együttessel most ismerkedőknek csak ajánlani tudom a BBC gyűjteményt.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Streams Of Whiskey, Navigator, Dirty Old Town

2020-ban megjelent album (Rhino)

Weboldal: http://www.pogues.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Shane MacGowan – ének

Spider Stacy – furulya, ének

James Fearnley – harmonika

Jem Finer – bendzsó

Cait O'Riordan – basszusgitár

Andrew Ranken – dob

Darryl Hunt – basszusgitár (20-23)

Philip Chevron – gitár, ének (16-23)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

Broadcast 17/4/84 (as Pogue Mahone) – The John Peel Show;

  1. Streams Of Whiskey
  2. Greenland Whale Fisheries
  3. Boys From The County Hell
  4. The Auld Triangle

 

Broadcast 9th July 1984 – David ‘Kid’ Jensen;

  1. Dingle Regatta
  2. Poor Paddy On The Railway
  3. Boys From The County Hell
  4. Connemara, Let’s Go

 

Broadcast 12th December 1984 – John Peel Show;

  1. Whiskey You’re The Devil
  2. Navigator
  3. Sally MacLennane
  4. Danny Boy

 

Broadcast 2nd March 1985 – The Phil Kennedy Show;

  1. A Pair Of Brown Eyes
  2. Muirshin Durkin
  3. Sally MacLennane

 

Broadcast 11th July 1985 – Janice Long Show;

  1. Wild Cats Of Kilkenny
  2. Billy’s Bones
  3. The Old Main Drag
  4. Dirty Old Town

 

Broadcast 5th November 1986 – Janice Long Show;

  1. If I Should Fall From Grace With God
  2. Lullaby Of London
  3. The Rake At The Gates Of Hell
  4. Turkish Song Of The Damned