Főkép

Két érzés is keveredett bennem, mielőtt nekifogtam olvasni a Bodzaszörpöt. Egyrészt tetszeni fog-e a gyerkőceimnek, mert nincs benne sárkány, tündér, unikornis, semmilyen misztikus, mesés elem. Másrészt meg tudtam, nekem biztosan kedvenc lesz, mert Finy Petra olyan különleges érzékenységgel reagál a világra, ahogy csak kevesen. Jelentem, a próba jól sikerült, mindenki szerette a családban ezt a tizenöt végtelenül bájos történetet.

 

Már az alapötlet is szenzációs, hogy a nagyszülőket teszi a középpontba, és minden egyes mesével nekik tiszteleg, az ő bölcsességüket, kedvességüket, türelmüket, szeretetüket ismeri el, mutatja be. Rávilágít arra, hogy mennyire különleges is tud lenni a két generáció barátsága... vagyis inkább cinkossága. Miközben mi, szülők is egy picit más fénytörésben láthatjuk az ő szerepüket, örömeiket, tapasztalataikat.

 

Lackfi János szerint a szerző anyanyelvi szinten beszél gyerekül, szerintem meg vegytiszta hangulatokat, érzéseket, érzelmeket tud néhány szóval átadni. Úgy képes megrajzolni a helyszíneket, hogy azzal mindenki kapcsolódni tudjon, és azonnal a saját nagymamája konyhájában érezhesse magát. Oldalról oldalra eltelítettek a nosztalgikus képsorok, szinte minden meséről eszembe jutott egy régi, kedves emlék. Miközben a felnőtt olvasóinak kedvez a múltidézéssel, emellett csupa olyan fontos témát dolgoz fel, amelyek a pici olvasókat foglalkoztatják a mindennapokban. Így észrevétlenül nekik is segítő jobbot nyújt. Gondolok itt a rossz álmokra, a messze költözött legjobb barátra, a félelemre, a csúfolásra. Megannyi hétköznapi kis mozaik, ami megkeserítheti a kicsik életét. De szerencsére a nagyszülőknek helyén az esze és a szíve, és minden akadályt játszi könnyedséggel tudnak átugrani az unokáik érdekében.

 

Kiemelném a két kedvencemet, a címadó „Bodzaszörp”-öt és a „Vizek urá”-t, a szeretetmérő kiakadna mindkettőben, annyira kedvesek ezek a mesék, és a kötet valódi esszenciáját adják. De a nagy érzelmek mellett némi bolondozás is jól megfér egymással. A „Rakéták márpedig vannak” kissé szürreális világával szintén örök kedvenccé avanzsált, mert ki hallott már Marsjáró kávéfőzőről eddig, amelybe még vörös homok is kerül az űrutazása során? Bogdán Viki lélekmelengető illusztrációi tökéletesen kiegészítik Finy Petra érzékeny világát, így lesz egész, teljes a kötet. A képek vidámak, élettel teliek, árad belőlük a harmónia, a féltés, az odafordulás és a szeretet. Csak áradozni tudok róla, ovis kortól szerintem kötelezővé kellene tenni a közös olvasgatását akár a szülőkkel, akár a nagyszülőkkel közösen.