Főkép

Az idei WOMEX előtt és alatt nagyon sok hallgatnivalót kaptam, amelyek egy részéről önálló cikket írok majd, de van pár, amelyekre időhiány miatt csak rövidített formában kerítek sort.

 

 

Tio: Sorousian

 

Gyakorlatilag akkor szerelmesedtem bele ebbe a lemezbe, amikor első ízben hallottam a „Black Butterfly” című számot róla. A szöveget nem értettem, de azonnal megfogott a fülbemászó dallam és Tio Massing bársonyos hangja – lásd a cikk végi videót. Azóta már számtalanszor meghallgattam, és minden alkalommal kiváltotta azt a borzongató hatást, amire csak az igazán jól megírt nóták és kiemelkedő előadók képesek. A rajongásom csak fokozódott, amikor szembesültem vele, hogy az énekes/dalszerző a Csendes-Óceán déli felén található Vanuatu szigetcsoporthoz (korábban Új-Hebridák) tartozó Ambrym vulkanikus szigetéről származik, márpedig a Pacifikum zenéjében eddig nem csalódtam, elég ha a Te Vaka lemezeire utalok, vagy az oldalon még nem ismertetett Small Island Big Song című válogatásra.

 

A Sorousian (Történetek) album meseszép keveréke a hagyományoknak és kortárs elemeknek, a szövegek pedig a természettel való harmóniának, illetve annak, hogy mindenki szeretne szabadon, a földdel összhangban élni, csak nincs bátorságunk ennek megvalósítására. Az ilyen életet nevezi ő "fekete pillangó"-nak. Mindez három nyelven szólal meg: angol, ambrym, és a kreol bislama, ami csak fokozza az egzotikumot. A hitelességet pedig alátámasztja Tio lakóhelye, amit egy banyánfa (fojtogató füge) gyökerei közé épített – vagyis a lehető legközelebb költözött a természethez.

 

A melanéz dallamok változatos hangszereléssel szólalnak meg, Tio az éneken kívül gitáron, basszusgitáron, ukulelén és ütőhangszereken játszik (Pun Milye), de rajta kívül még tizenegyen vettek részt a felvételek elkészítésében. Nem tudom másként jellemezni ezt a zenét, mint szépséges és letisztult, mert nincs benne harsányság, csak meghittség, emberléptűség, egyszerűség.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mumbwe, Black Butterfly, Pun Milye

2020-ban megjelent album (Wantok Musik)

Weboldal: https://tiobang.bandcamp.com/

 

 

 

BraAgas: Bestiále

 

Mindig öröm számomra, ha olyan együttes lemezéről írhatok, akiket láttam élőben. Ilyenkor óhatatlanul felidéződnek bennem a koncertélmények, most például a 2018-as Budapest Ritmo, hol beleszerelmesedtem Michaela Krbcová ütőhangszeresbe. A BraAgas tagjai teljesen belakták a Szimpla apró színpadát, és a segítségül hívott két muzsikussal kiegészülve emlékezetes programmal leptek meg. Ennek már több mint két éve, és mielőtt teljesen elfelejteném őket, megérkezett a kiadótól a 2020-as album, ami gyakorlatilag az eddigi pályafutásuk esszenciáját nyújtja, mert majd két tucat dallal felidézik a megalakulásuk óta eltelt éveket és az ezt dokumentáló hat albumot.

 

Best of válogatásról lévén szó, cseppet sem meglepő módon nincsenek gyenge nóták, csupán a különféle hatásokat tükröző szerzemények, amelyekben csak az elbűvölő ének (általában eredeti nyelven!) és a zenélés élvezete közös. Az egységes megszólalás érdekében újrakeverték ezeket a számokat, bár emlékeim szerint korábban is nagyon szépen szóltak.

 

Aki most találkozik első ízben a cseh BraAgas együttessel, nagy valószínűséggel rácsodálkozik a sokszínűségükre. Középkori, szefárd zsidó, Ibériai- és Balkán-félsziget, Skandinávia és persze a saját népzenéjük van jelen ezekben a számokban. A minél hitelesebb megszólalás érdekében változatos hangszerparkot használnak, és minden alkalommal sikerült saját képükre formálni az eredeti dalokat – lásd például Palya Beától átvett „Csiki, Csiki”, vagy a szerb „Hajde Jano”, esetleg a szefárd/ladino „Ocho Kandelikas” címűt. Ehhez persze nem árt az eredeti verziókat, vagy a népdaloknál valamelyik régebbi előadóval készített felvételeket meghallgatni, és csak utána a BraAgas feldolgozását.

 

A Bestiále többszöri meghallgatása után kézenfekvő a kívánságom, szeretném ezt a best of programot élőben megnézni, lehetőleg az első sorból.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Csiki, Csiki, Janek můj, Vänner och fränder

2020-ban megjelent album (Indies Scope)

Weboldal: http://braagas.com/

 

 

 

 

Ayom: Ayom

 

Manapság már egyáltalán nem számít szokatlannak, ha egy világzenei együttes tagsága különféle országokból verbuválódik. Pontosan ilyen a 2018-ban alakult Ayom, hiszen Jabu Morales Brazíliából érkezett Barcelonába, ahol találkozott öt zenésztársával (Alberto Becucci, harmonikás, Francesco Valente, basszusgitár, Timoteo Grignani, ütőhangszerek, Ricardo Quinteira, gitáros és Walter Martins, ütőhangszeres), akik Angolából, Brazíliából, Görögországból és Olaszországból származnak.

 

Az ilyen társulások egyik lehetséges következménye, hogy olyan zenét alkotnak, amibe mindenki beleadja szülőföldje ritmusait, és ezáltal valami új keletkezik. Az Ayomra ez különösen igaz, mivel Jabu Morales énekesnő igazán gazdag brazil örökséget hozott magával, és a jelek szerint úgy van vele, hogy őt ugyan ne korlátozza se ember, se stílushatár, azt teszi, amihez éppen kedve van, márpedig a bemutatkozó lemezük alapján szereti a változatosságot.

 

Ennek ékes példája a „Cravo e Menta”, amiben ott a cumbia lüktetése, carimbóval megfűszerezve, amihez további ízt ad a harmonika. A latinos lüktetés jellemzi az egész lemezt, mintha egy brazil válogatáslemezt hallgatnánk, ahol a forró ugyanúgy szerepel a listán mint a baião. Ezen kívül a volt portugál gyarmatok zenei lenyomatát érzem a lemezen, a Zöld-foki-szigeteket a „Me Deixe Ser”, Angolát pedig a „Maré e o Luar” képviseli. Mindezen felül ott van benne a mosolygós vidámság, az élet szeretete.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Exú, Cravo e Menta, Me Deixe Ser

2021-ben megjelent album (Amplifica Records)

Weboldal: https://www.ayommusic.com/