Főkép

Ki ne szeretne olyan barátnőt, aki csak és kizárólag az övé, és akit nem kell megosztania senkivel? Különösen, ha ez a barátnő egy kísértet, aki mindenféle kunsztokat tud?

 

Vörös István mesekönyvében Loni (az Ilcsey utcából) egy kíváncsi kísértetkislánnyal, Levélkével köt barátságot, aki számára az emberi világ legalább annyira izgalmas és csodákkal teli, mint Loni szemszögéből nézve a kísérteteké. Számomra épp ez volt a legvonzóbb a könyvben: hogy a varázslatos a hétköznapival olyan egyenrangúan keveredett benne, és Loni emberként nem csupán a csodálkozó kívülálló szerepét kapta, de lehetett ő a beavatott vezető, aki az alvást, palacsintasütést, az iskolát megmutatja a kísértetkislánynak.

 

A különös kalandokban ugyanakkor nem a furcsaság a legfontosabb tényező, Levélke és Loni élete kaleidoszkópszerű képekben villan fel, és egy meglehetősen valós barátság képe rajzolódik ki belőle, amelyben hol az egyik, hol a másik lány viszi a prímet, néha kicsit megorrolnak egymásra, máskor meg igyekeznek a másik kedvében járni. Igazi nagy megpróbáltatásnak azonban egyelőre a barátságuk nincsen kitéve, bár, ha a lezáró fejezeteket jól olvasom, a folytatásban már egyáltalán nem lesz olyan sima ez a barátság.

 

Kasza Julianna rajzai nagyon ötletesek, játékosak, nagyon kreatívan járják körül Levélke „kísértetségét”; különösen tetszett a kép, amelyen Levélkén szaggatott vonalak jelzik a hajtásokat, amik mentén össze lehet csomagolni, hogy Loni magával vihesse a bőröndben; de az is jó mulatságot jelent az olvasónak, amikor a különféle tárgyakban elrejtőzött kísértetlányt kell megkeresnie a rajzokon.

 

Az egyes fejezeteknek egyedül a rövidséget lehetne felróni, valamint azt, hogy nem mindegyiknek van kerek története, hanem csupán egy kis epizód a két kislány életéből, a legtöbbször a lezárásuk is furcsa, ollóval nyisszantott érzést kelt (és ez magának a kötetnek a végére is igaz). A mese a folytatás ígéretével ér véget, épp, amikor Levélke bemutatná kísértetszüleinek Lonit, és amikor Loni először titkolózni kezd a barátnője előtt.

 

Úgy sejtem, hogy a történet igazán majd a folytatásával együtt fog beérni, anélkül hagy némi hiányérzetet maga után; reméljük, hamar érkezik a második kötet is!