Főkép

Az idei WOMEX előtt és alatt nagyon sok hallgatnivalót kaptam, amelyek egy részéről önálló cikket írok majd, de van pár, amelyekre időhiány miatt csak rövidített formában kerítek sort.

 

 

Lakatos Mónika és a Cigány Hangok: Hangszín

 

Mivel láttam a 2020-as WOMEX életműdíjának átadóját, aminek szerves részét képezte Lakatos Mónika és a Cigány Hangok koncertje, túl nagy meglepetés nem ért, amikor végre elindítottam a lejátszóban az első lemezüket. Természetesen a korongról hiányzott az a felvezetés, amikor a másik magyar WOMEX-díjas együttes, a Muzsikás és Lakatos Mónika egyszerre muzsikált a MüPa színpadán.

A díjjal kapcsolatban örömmel idézem fel újra Weyer Balázs méltatását: „A WOMEX életműdíja egyszerre szól a művész nagyságnak, másrészt a személyes emberi kiválóságnak és a példamutatásnak. Valamint annak, hogy valaki az élet bizonyos területén, a maga kisebb vagy nagyobb közösségében valami maradandót és az egész közösségre hatót, és az egész közösségnek fontosat, és ezáltal az egész világnak fontosat hozott létre és alkotott. Ez a leírás nagyon jól illik Lakatos Mónikára.”

 

A koncert abból a szempontból okozott meglepetést, hogy a hangsúlyt nem a friss díjazottra helyezték, hanem a teljes együttesre. A többi női énekes ugyanúgy megmutathatta mire képes, mint ahogyan a férfiakból álló zenekar sem szorult teljesen a háttérbe, utalok például Kovács Antal Máté kannás szólójára.

 

A lemez gyakorlatilag ugyanilyen elv mentén épül fel, közösségi élményt kínál, Lakatos Mónika a hátsó borítón egyenesen arra invitálja a hallgatót, hogy üljön le közéjük, és élvezze ezt a zenét, amit nyugodtan nevezhetünk autentikusnak, lévén a számok túlnyomó többsége eredeti cigány népdal, amelyek általában Rostás Mihály „Mazsi” keze alatt nyerték el jelenlegi formájukat.

 

A dalok között van vidám (Hej Bora) és szomorkás hallgató (Matyilém mé Mamo), vagyis minden hangulat, amit az életben átél az ember. Aztán érződik a tapasztalat, hiszen a társulat egy része évekkel korábban az AndoDrom együttesben játszott, meg persze más formációkban, és éppen ezért nemcsak a családi, rokoni hagyományokat használják fel, adják tovább, hanem megvan az ehhez szükséges előadói rutinjuk, aminek köszönhetően tényleg kivételes ez a zene.

 

A „Khél lászá” a szájbőgő miatt tetszett, a „Szávátoné”-t a balkáni fűszerezés okán hallgattam meg egymás után háromszor, míg a „Matyilém mé Mamo” a többi számhoz képest letisztult, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor minimalista hangszerelése és hangulata révén lett a kedvencem. Természetesen nem mehetek el Lakatos Mónika hangja mellett, mert bármennyit nézem/hallgatom nem tudok betelni vele. Mindenképpen őt nevezném a lélekteli női énekhang megtestesítőjének, ráadásul olyan maximalista módon képes azonosulni az adott szám hangulatával, szövegével, amire csak kevesen képesek.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Matyilém mé Mamo, Szávátoné, Lóci coxá

2020-ban megjelent album (Folk Európa)

Weboldal: http://www.lakatosmonika.hu/

 

 

 

Rasm Almashan: Yemenia

 

Tavaly év végén csomagot kaptam a német Galileo kiadótól, akik a sajátjaikon kívül mások lemezeit is forgalmazzák. A küldeményben ismerős és ismeretlen előadók albumai rejteztek, és miközben sorra hallgattam őket, rám talált egy dal, aminek keleti dallama azonmód rögzült a hallójárataimban, és azonnal felvettem a 2021-es Spotify világzenei listámra.

 

A témaválasztáson nincs miért meglepődnöm, mivel a Lengyelországban született, de Jemenben nevelkedett Rasm Almashan első lemezét a közel-keleti ország kultúrájának szentelte. A címadó szám pedig maga a csoda (lásd első videó), amiből az is kiderül, miért a világzene közé sorolom ezt a zenét. Ugyanis az egzotikus melódiákat kiegészítették apró kikacsintásokkal (gondolok itt például a „Joy” ritmusszekciójára), amitől még izgalmasabb lett az egész. Jazz és rock, pop (az „Im Nin’alu” tisztelgés Ofra Haza előtt, aki szintén jemeni felmenőkkel bír), megkoronázva Almashan hangjával, aki egyaránt otthon érzi magát az arab és jazz stílusban, mi több, helyenként Afrika is megidéződik a dalaiban („Joy” és „Ali Gingi”).

 

Imádtam a sokféle hangulatot, az „Ali Gingi” funkys basszusgitárját, a szaxofonszólót, a szintibetétet, a jazzes improvizációkat – ugye mondtam, hogy tele van kikacsintással a zene. Még az olyan visszafogott emelkedettséggel kezdődő szerzeményekben is, mint a több mint hét perces „Yamma Izgi”, sikerül izgalmas hangszerelést tenni az ének alá. Akinek nem lenne elég a zene sokszínűsége, annak az arab és angol nyelvű szövegek segítenek annak megértésében, hogy a zene inkább közelebb hozza egymáshoz az embereket, mintsem elválasztja őket.

 

Ehhez persze szükség van egy ilyen átgondolt produkcióra, ami kellőképpen komplex zeneileg, viszont még bőven az egyszerű befogadhatóság határán belül van – vagyis minden adott volt egy „slágergyanús” dalokban bővelkedő album létrejöttéhez: remek zenészek, tehetségesen sokoldalú énekesnő és emlékezetes számok. Szokás szerint szívesen megnézném őket élőben.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Im Nin’alu, Yemenia, Ali Gingi

2019-ben megjelent album (Soliton, Galileo)

Weboldal: https://www.facebook.com/RasmAlmashanWorld

 

 

 

 

Amira Medunjanin: For Him And Her

 

Azért az okozott némi meglepetést, amikor rájöttem, hogy mennyire kedvelem a sevdalinkát. Azt eddig is tudtam, hogy a balkáni rezes- és tamburás bandák bármikor levesznek a lábamról, de a sokkal nyugisabb, Bosznia-Hercegovinára jellemző, a török uralom idejére visszavezethető nyugisabb, melankolikus zenével kapcsolatban korábban csak a fennálló szimpátiát állapítottam meg. A harmadik-negyedik előadó meghallgatása után (ehhez persze kellett pár év) viszont már kétséget kizárólag kiderült: megpendít bennem valamit ez a muzsika, és ellentétben a fadóval, pozitív hatással van rám.

 

Azt ne kérdezze senki, hogy miért pont most, Amira Medunjanin sokadik albumának hatására jött el ez a pillanat. Talán az orgánuma miatt, ami szerintem tökéletesen illik ehhez a stílushoz, ez a bársonyos, lélekmelegítő hang. Teljes mértékben egyetértek Petar Peca Popović soraival, aki a bookletben felteszi a kérdést: „Egyes énekeseket miért szeretünk jobban a többinél, akiknek talán gazdagabb, színesebb és iskolázottabb hangjuk van? – és azonnal meg is válaszolja azt: „Úgy gondolom, hogy a szívünk választja őket egy dal előadásának módja miatt.” Ez nálam azt jelenti, hogy hallgatóként érzem, ki képes hitelesen, teljes átéléssel elénekelni az adott dalt, és ki az, aki technikailag hibátlanul tolmácsol, csak valami hiányzik belőle (szív, lélek?), amit a rendelkezésére álló eszközökkel nem képes ellensúlyozni.

 

Ennél az albumnál egy pillanatig sem éreztem ilyet, nincs hiányérzetem, egyszerűen hagyom, hogy a hangok betakarjanak, felmelegítsenek – pedig egy szót nem értek a szövegből, ami biztosan fontos lenne a teljességhez. De a hangulat, az érzés így is átjön. Az album címe utalás két, múlt században aktív és hihetetlenül népszerű énekesre (Toma Zdravković és Silvana Armenulić), akik nem csináltak mást, csak az életről énekeltek. Tizenkét daluk került fel erre a lemezre, érzésem szerint némileg átalakítva, elsőre modernizálást mondanék az eljárásra, de ez nem lenne igaz, hiszen időben visszafelé haladva történt a hangszerelés.

 

Biztos vagyok benne, hogy a mai sevdalinkában is megvannak azok az együttesek, melyek csak divatból játsszák ezt a muzsikát, de Amira Medunjanin nyilvánvalóan nem tartozik közéjük. Pár kortársával együtt ő képviseli a tiszta forrást, amikor nemcsak a hangok, hanem a lélek és a hangulat is a helyén van. Ráadásul kiváló muzsikusokat gyűjtött maga köré, a ritmusszekció szerintem egészen kiváló (Bojan Zulfikarpašić), már csak ezért érdemes meghallgatni a lemezt.

 

Érdekes, hogy eredetileg ezeket a számokat kávéházi muzsikának (kafana) mondták, az itt és most érzés megtestesítőjeként, amikor az emberek nem foglalkoznak sem múlttal, sem jövővel, csak élvezik az adott pillanatot, a társaságot, a beszélgetést, azt a fajta kávéházi hangulatot, amivel manapság ritkán lehet találkozni. Úgy gondolom a lemez meghallgatása után, hogy bizonyos értelemben egyáltalán nincs messze egymástól a kafana és a sevdalinka, nekem legalábbis nagyon tetszik a For Him And Her album.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Svirajte mi, tiho, tiše, Umoran sam od života, Rane moje

2020-ban megjelent album (Croatia Records)

Weboldal: https://amiramedunjanin.com/