Főkép

Az idei WOMEX előtt és alatt nagyon sok hallgatnivalót kaptam, amelyek egy részéről önálló cikket írok majd, de van pár, amelyekre időhiány miatt csak rövidített formában kerítek sort.

 

 

Lajkó Félix & Band: Start

 

Sajnálatos módon Lajkó Félix és együttesének októberi MüPás fellépését nem láttam, mert a koncertjük egybeesett a WOMEX idei megmozdulásával, és hosszas hezitálás után az utóbbit választottam. Ez azért is fájó, mert időközben kezembe került a lemezük, és nagyon jó zene van rajta. Azt, mondjuk, eddig is tudtam, hogy ő az a muzsikus, akiben megvan a késztetés és a tehetség, hogy időről-időre új arcát mutassa meg, vagyis képes a folyamatos változásra, megújulásra.

 

A Start című korong gyakorlatilag a Vołosi együttessel történt közös munka utáni korszakot hivatott felvezetni, és ennek megfelelően teljesen más, mint amit ott hallhattunk. Ezt a változást már a lemezborító is jelzi, amit a szintén vajdasági Fujkin István készített (aki annak idején számos borítót csinált, és akinek a stílusa legalább annyira egyedi, mint Lajkóé), és amit ugyan el lehet intézni egyetlen pillantással, csak nem érdemes, mert annál sokkal részletgazdagabb a csigaház, és legalább annyira elgondolkodtató, mint egy jól sikerült haiku.

 

A lényeg persze a zene, és ott sem csalódtam, márt rögtön az első, „Start” című kompozícióban megtapasztalunk mindent, amire ez a hat muzsikus képes. Tökéletes összhangot, hangszeres tudást, hol féktelen, hol visszafogott energiát, csendességet, szilajságot, szívet, lelket – és jazzt. Már ekkor tudtam, hogy ezt a lemezt nem lesz elegendő egyetlen alkalommal meghallgatnom, annál jóval többre lesz szükségem az alaposabb megismeréshez. Mert vagy a hegedűt figyelem a „Mondat”-ban, ahogyan magasan szárnyal, vagy a többi hangszert, ahogyan szépen alájátszanak.

 

Persze van, amikor változik a helyzet, az „Óceánjáró”-ban például van egy nagyon szép latinos gitárszóló Sidoo Attilától, és tetszik a „Ki vagy te” jazzes indítása, amiből simán átváltanak népzenébe. Az egyik legemlékezetesebb pillanatnak számomra a „Kolo” bizonyult, azt az elementáris energiát, ami a hegedűből árad, és ahogyan a többiek hozzák a körtánc lüktetését – ilyesmit ritkán hallani hazai korongon, és még ebbe is belefér egy kis szólózás, virtuskodás. Az utolsó „Nulla” pedig szép levezetés, nyugisabb tétel, de legalább annyira izgalmas zeneileg, mint az összes többi dal a lemezen.

 

Úgy gondolom, hogy a számok két csoportba sorolhatók a Starton. Az egyik csoportot a dinamikus, féktelen tempójú szerzemények alkotják, folyton helyezkedő, változó dallamokkal, melyek végül mindig visszatalálnak a kiindulópontra (például a „Practice”). Itt a kíséretnek biztosan igyekeznie kellet, hogy ne maradjanak le végérvényesen Lajkó Félix hegedűjétől. A másik szekció ehhez képest visszafogottabb, és inkább az improvizációk jellemzik (például a „Horizon”).

 

Kedvcsinálónak itt van egy szám a lemezről, és egy koncertfelvétel – ezt tudja 2021-ben Lajkó Félix és bandája.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Start, Kolo, Óceánjáró

2020-ben megjelent album (Fonó)

Weboldal: http://lajkofelix.hu/

 

 

 

 

Evritiki Zygia: Ormenion

 

Ez a lemez még tavaly tavasszal jelent meg, és már akkor terveztem róla cikket, csak a korábban már több ízben említett iskola miatt erre sem jutott időm, pedig a maga nemében különleges lemezről van szó, amiben az öt muzsikusnak sikerült az évszázados hagyományokat modern keretek között megőrizni.

 

Gyakorlatilag trák népzenét hallunk, olyan hagyományos hangszereken megszólaltatva, mint a kaval, davul, gaida duda és a trák líra. A modernséget a Yiorgos Drikoudi kezelte szintetizátorok (CRB Elettronica Diamond 800, Moog) hangja biztosítja, valamint az egészből pont annyi energia árad, amennyit joggal elvár az esküvőre összesereglett násznép. Rögtön az első, „Fog” című számban keverednek egymással az elektronikus és akusztikus hangok, egyfajta féktelenséget, fokozatosan növekvő eksztázist eredményezve.

 

A következő tétel (Maritsa) szintetizátorral indul, majd a duda veszi át a dallamot, aztán belép a többi hangszer, és egyre gyorsulva jutunk el a csúcspontig. Az „5 Nights” pont fordítva, hagyományos hangszerekkel indul, csak később csatlakozik a szinti. Ennek a különlegessége az ének (az előző kettő instrumentális volt) és a duda-kaval feleselés. A „Karsilamas” picit lassabban kezdődik, mint az előző darabok, ami azért jó, mert így jut idő az improvizációkra, főként az ütőhangszerek brillíroznak (Aggelos Stratos).

 

Nagyon tetszik a lemez, mert megtaláltak az egyensúlyt, hogy a szintetizátor ne nyomja el a lényeget, a hagyományos hangszereket, de közben mégis jelenlétével adjon hozzá valamit a produkcióhoz, tiszteletben tartva a népzenét. Mert ez a zene az itt és most muzsikája, hozzátartozik a tánc, a közösség, a vidék, a hegyek és a tér. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a második emeleti lakásban hallgatva esélyem sincs átélni teljes szépségében – csupán megcsodálhatom gyönyörűségét, romlatlan modernségét. Muszáj kiemelnem, de ez alapban tánczene, szóval talpra násznép, kezdődjék a mulatság!

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Fog, 5 Nights, Anastenariko (Firewaliking Dance)

2020-ban megjelent album (Teranga Beat)

Weboldal: https://www.evritikizygia.gr