Főkép

Az idei WOMEX előtt és alatt nagyon sok hallgatnivalót kaptam, amelyek egy részéről önálló cikket írok majd, de van pár, amelyekre időhiány miatt csak rövidített formában kerítek sort.

 

 

Elida Almeida: Gerasonobu           

 

Úgy vélem, még mindig nem dőlt el, ki nevezheti magát Cesária Évora utódjának, bár szerintem ez már nem igazán lényeges kérdés, sokkal fontosabb, hogy a jelenleg aktív énekesnők járják a világot, és népszerűsítsék a Zöld-foki-szigetek zenéjét. Közülük kiemelkedik Elida Almeida, mert nem csupán énekesként, hanem dalszerzőként is kiváló. Ez utóbbi azért fontos, mert a szövegeivel azonosulni tudnak a helybéliek, megvan bennük a hitelesség, hiszen pontosan olyan szegény családban nőtt fel, mint az itt élők többsége.

 

Amikor első ízben hallgattam a 2020-ban megjelent negyedik lemezét, azonnal egy másik hölgy jutott az eszembe, egészen pontosan Corinne Bailey Rae első albuma, azon volt ennyi vidámság, napsütés, öröm. Csak hozzá képest Elida Almeida sokkal változatosabb számokkal pakolta tele ezt a korongot. Nem tudom, ez mennyire köszönhető az utóbbi években elért sikereinek, a külföldi fellépéseknek, a Portugáliába való költözésnek, a tanulásnak, vagyis az életében bekövetkezett pozitív történéseknek ­– viszont most pont erre a lélekvidító zenére van szükségem.

 

Sokadik meghallgatás után már tisztul a kép, vannak itt kevésbé mosolygós dalok, mint például a családon belüli erőszakkal foglalkozó „Sai Bu Sai”. Kifejezetten élveztem a különféle stílusú számokat, mint például a funanát (Ambienti Mas Seletu), mert ez fogyaszthatóbb számomra a mornánál. De van dal a közösségi média visszásságáról, az álmok tárgyiasításáról (Amizadi Novu), és a rappelés sem hiányzik, mert a kenyai Blinky Bill vendégeskedik a „Djuze Lopi” számban. Meglepetést okozott, hogy elektronikával egészítették ki a „Tolobaska” zenéjét, és beleborzongtam az édes-melankolikus „Obrigadu Papa” coladerájába, amit a korán elhuny édesapjának szentelt. Ez után rögtön a másik véglet következik (Mundu Ka Bu Kaba), ami egy energikus, táncra késztető funana.

 

Imádom a lemezt indító számot (Bidibido) és a hozzá készített videót, a 27(!) éves Almeida édes mosollyal és a napsütés energiájával feltöltekezve egyszerűen magával ragadó, látszik, mennyire élvezi az éneklést, a zenét.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Amizadi Novu, Mundu Ka Bu Kaba, Bidibido

2020-ben megjelent album (Lusafrica)

Weboldal: https://www.elidaalmeida.com/

 

 

 

 

Svjata Vatra: Maailm, Sa muutud / Svit, Ty minjaeschsja

 

Még egy lemez, ami a tavalyi iskolába járás miatt elsikkadt, és csak az év végén megjelent Folk Galore Highlights 2020 válogatáson figyeltem fel rá, bár elsőre nem az együttes nevére, csak az ismerős dallamra (Shchedryk) kaptam fel a fejem, mert egy időben rendszeresen megfordult a CD-lejátszómban a Trans-Siberian Orchestra első két lemeze, és azon szerepelt ennek a fémesített verziója (Christmas Eve/Sarajevo 12/24). Ez a szám eredetileg egy ukrán népdal, amit 1916-ban dolgozott át Mikolaj Dmitrovics Leontovics, ami aztán egy amerikai turné révén vált népszerűvé az Államokban.

 

Ez a szám ezen a lemezen háromgenerációs produkció, hiszen az együttes frontemberén, Ruslan Trochynskyin kívül lánya, Rute Trochynskyi és a Žurba nevű nagymamakórus énekel benne. Ez egyébként, ha jól értettem, akkor tudatos döntés volt, mert a Svjata Vatra tagjai nem csupán a 15 éves észt-ukrán barátságra emlékeznek (vagyis a banda születésnapját ünnepelték meg ezzel az albummal), hanem azt is szeretnék, hogy az idősebb generációk adják át tudásukat a fiataloknak, azok meg vigyék tovább, formálják saját képükre a zenei hagyományokat.

 

Ettől a hármas felállástól lesz véleményem szerint igazán izgalmas ez az album, mert egyaránt megtalálható benne az asszonykórus ereje, az együttesre jellemző punkos hozzáállás, meg folk, pop és némi jazz. A legfontosabb újításnak mégis azt tartom, hogy már ketten énekelnek, és ez tovább gazdagította a kompozíciós lehetőségeket – ez jól megfigyelhető a „Shchedryk” és a „Kalyna malyna 2020” című számokban. Főleg ez utóbbinál variálnak sokat, nagyon tetszik, ahogyan az asszonykórus adja az alapot, a két énekes meg hol közösen, hol a saját szólamukat énekli.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Shchedryk, Tulesõnad 2020 / Fire spell, Kalyna malyna 2020

2020-ban megjelent album (Nordic Notes)

Weboldal: http://svjatavatra.com

 

 

 

Sväng: In Trad We Trust

 

Emlékeim szerint a négytagú finn csoport előző lemezét meghallgattam pár alkalommal, de végül az ajánló elmaradt. Az idén megjelent nyolcadik albumuk alkalmából viszont úgy éreztem, nincs helye további halogatásnak, mert akik ilyen muzsikálásra képesek, azok megérdemlik a figyelmet. Az általuk használt hangszerek gyakorlatilag egyedinek számítanak, legalábbis én még nem hallottam mástól hasonló felállást. Csak szájharmonikát használnak(!), abból viszont diatonikust és kromatikust, valamint harmonettát és basszusszájharmonikát – én mondtam, hogy egyáltalán nem hétköznapi a társulat. Értelemszerűen, mivel ezek mindegyike fúvós hangszer, az ének vagy szöveg teljesen hiányzik a produkcióból.

 

Az In Trad We Trust korongot a vissza a gyökerek elvnek szentelték, vagyis a négy zenész visszatért azokhoz a népszerű finn dalokhoz, melyek pályafutásuk kezdetén hatottak rájuk. Természetesen mindegyiket hozzáigazították a hangszerek lehetőségeihez, és szerintem itt nagyon jó munkát végeztek. Persze ez akkor lenne az igazi, ha minden szám előtt meghallgatnánk az eredetit vagy valamely hagyományos verziót, és csak utána, ennek ismeretében vágnánk bele ebbe a zenei kalandba. Ez csak opció, az élmény ennek hiányában is garantált (kivált, ha valaki szereti a finn népzenét, polkát és más efféléket).

 

Ami engem elsőre megfogott, az a sokszínűség volt, ami jellemzi ezt a tizenkét nótát. Van köztük, ami legalább annyira jó, mint Tapio Rautavaara „Juokse sinä humma” slágere, amit a Suistamon Sähkö modernizált „Hummani hei” címen. Ez a „Tumman orren alla”, aminek tényleg fülbemászó a dallama, és nem utolsósorban nagyon jól sikerült a hangszerelése, a basszus brummogása, ahogy kiegészítik egymást a különféle szájharmonikák – ezt mindenkinek ajánlom. Ahogyan lapozgattam a mellékelt füzetet, csodálkozva fedeztem fel, hogy a „Minä yksin kuljen” alatt dalszöveg is található. Ezt azért furcsállottam, mert nem emlékeztem, hogy ebben bárki énekelt volna, ezért aztán újra meghallgattam a számot, de szomorúan síró hangszereken kívül mást nem találtam.

 

Szerencsére többségben vannak a vidámabb dalok, mint például polka (Euran polkka ja Mollipolkka), vagy érdekes összhangzatok (Kirkonkellot ja maanitus) – ez utóbbit például, ha jól értettem, templomi harang és kantele ihlette. Az albumzáró „Katrillia, Pilkkua ja Wappua” ideális befejezés, hiszen jókedvűen engedi útjára a hallgatót, újra eszébe idézve az aktuális jelmondatot, miszerint: "In Trad We Trust", vagyis "Mi bízunk a hagyományban".

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Tumman orren alla, Vanha jatsi, Euran polkka ja Mollipolkka

2020-ban megjelent album (Galileo)

Weboldal: http://www.svang.fi/language/en/