Főkép

Ugyan a jelenleg röviden ajánlani kívánt kötet a Legendás Batman-gyűjtemény részeként látott napvilágot, de azt hiszem, a benne foglalt történetek önmagukban is bőségesen érthetőek és olvashatóak. Bepillantást engednek annak a világnak az esszenciájába, amit Paul Dini igyekezett hőn szeretett denevérünk köré kanyarítani, amikor megkapta a Detective Comics szerzői székét 2006-ban. Mint azt a cím is elárulja, itt legfőképpen magát a nyomozást előtérbe helyező, rövidebb szösszenetekre számíthatunk, azonban az összkép nem csak emiatt érdekes.

 

Akiknek nem ugrana be pontosan, ki is az alkotó, azokat emlékeztetném arra a 90-es évekbeli, nálunk is sugárzott és sokunk gyermekkorát meghatározó sorozatra, amelyet a Batman: The Animated Series névre kereszteltek, hiszen ennek a szövegkönyveit is az író jegyzi. Létrehozta ezáltal a mára már igen nagy népszerűségnek örvendő Harley Quinn karakterét, akinek később ő maga adott eredettörténetet a nyomtatott panelek világában.

 

De térjünk vissza magára a kötetre. Ha belelapozunk, feltűnhet, hogy öt kisebb művel van dolgunk. Az elsőben rögtön főszereplő igazságosztónk belső monológját olvasva bizonyosodhatunk meg remek megfigyelőképességéről, amint egy csalásban utazó szervezet leleplezésén fáradozik. Az egész pikantériáját mindazonáltal az adja meg, hogy ezúttal a bűnesetek felderítésénél a köpeny kevésnek bizonyul. De mi is lehetne jobb belépő a tehetőseket fosztogatók köreibe annál, mint hogy civil alteregója történetesen maga is szupergazdag? Mialatt Bruce az éjszakai klubok világát járja, felmerül a kérdés, hogy vajon melyik is az a személyiség, amit ténylegesen birtokol: a milliárdos „gothami herceg” vagy Batman a valódi álruha?

 

Személyes kedvencemmé mégis a harmadik sztori avanzsált. Ugyanis itt Dini a horror elemeivel operál, sőt továbbmegyek, a klasszikus szörnyfilmek eszköztárához nyúl. Beemeli a különböző egyedekből összefércelt bestia motívumát, de az állandó, bőr alá hatoló, nyomasztó atmoszféra is átörökítésre kerül, ráadásul a zárójelenetben a paranoid szorongáskeltésről sem feledkezik meg. Mindeközben egy olyan karaktert tesz meg központi figurának, akinek ez a fajta bemutatása, borzongató és nyugtalanító történetvezetés sűrűjébe keverése igencsak újszerűen hat, merthogy nem más, mint Méregcsók áll a konfliktus origójában. El lehet érni egy ilyen metahumán esetében, aki maga is a természet haragjának avatárja, hogy gyanakvóan tekintsen a növényekre? Ha végigkövetjük a szerző gondolatmenetét, azt kell mondanunk, nagyon is el!

 

A későbbiekben feltűnik még Zatanna, a jó útra térő Pingvin, valamint az egész összeállítás ívén keresztülhalad a kómából felébredt Rébusz alakja. Most, a korábbiakkal ellentétben, gyökeresen megváltozik a viselkedése: továbbra is Batman ellenlábasa marad ugyan, de ezúttal, mint rivális privát kopó lohol a nyomában. A lezárásban pedig Joker és Robin párharca kapott helyet, fenyőillatba burkolva. Hogyan tudná bárki szebben várni a karácsonyt, mint egy tánccal az ördöggel a sápadt holdfényben?

 

A rajzolókra is érdemes vetnünk egy pillantást. A felütésben rögvest a többszörös díjnyertes J.H. Williams III ragadta magához a ceruzát, tökéletesen kidolgozott ábrázolásaival gyönyörködtetve az olvasókat. Külön érdekesség az ökölcsapások és torkolattüzek ezüstös kiemelése. A fentebb már kifejtett, egyéni favoritom esetében Joe Benitezt tisztelhetjük az illusztrátor személyében – nem mindennapi beállításai és a női főhősök megjelenítésében szerzett gyakorlata miatt kitűnő választás volt. A fennmaradó három opuszt pedig Don Kramer álmodta formába, nála a vonások jóval elnagyoltabbak, stílusa mégis tökéletesen illeszkedik a kissé groteszkebb szituációkhoz.

 

Az erőteljes trió mindvégig remekül egészíti ki az író mondanivalóját, a történetek a megfelelő tempóban pörögnek ahhoz, hogy az ember ne veszítse el a fókuszt, de ne is legyinthessen unalomba fulladó arccal. Ha szereted a klasszikus rejtélyeket némi forrón tálalt igazsággal fűszerezve, ez a neked való falat!