Főkép

Sajnálatos módon a sorozat első kötetének megjelenése óta eltelt négy év alaposan amortizálta a vele kapcsolatos emlékeimet, így csak az rémlett olvasás előtt, hogy az egyik mennyei hadúr (Gardus) átkerült Nurgle birodalmába, ahol végtelenbe tartó menekülés vár rá. Illetve a fantasztikus környezet, a lebegő szigetek földje, ahol folyékony fém ömlik a mélybe.

 

Most végre megjelent a Világkapu-háborúk sorozat második kötete, és erről az jutott eszembe, hogy ilyen tempóval haladva talán meg sem érem az utolsó, 9. kötet magyar megjelenését, amit felettébb sajnálnék, hiszen ha sikerült kibekkelnem Robert Jordan ciklusának lezárását, akkor ez sem okozhatna gondot. Más lehetőségem nem lévén csak reménykedem, és közben mindenkit arra buzdítok, hogy vásárolja meg a Ghal Maraz-kötetet – kivált, ha szereti a Warhammer világát (fantasy vagy 40.000-es verziót), a mozgalmas csatajelenetekkel bőségesen felturbózott történeteket, és nem kedveli a happy end szellemében fogant befejezéseket.

 

A könyv olvasása közben elsőként az jutott eszembe, hogy valaki igazán kisegíthetne egy áttekinthető, jól kezelhető enciklopédiával, amely segít eligazodni mindkét fél, de kivált a káosz teremtményei között. Hogyan is néznek ki valójában, mekkorák, mik a különleges képességeik, melyik istenségnek áldoznak, és a többi. Mert időnként, megmondom őszintén, egyszerűen belevesztem a csaták forgatagába, és maguk alá gyűrtek a káoszhordák.

 

Ha valakinek azt kéne megfogalmaznom, hogy mire számíthat, akkor annak röviden úgy írnám le az eseményeket, hogy a John Wick-filmek akciódús mozgalmasságát sikerült ötvöznie a két írónak a Warhammer világára jellemző végtelen küzdéssel. Komolyan mondom, pofozkodásból pofozkodásba menetelnek Sigmar seregei, és főként a második kisregényben egyre kevesebb hadra fogható vitéz tör előre, szóval egyáltalán nem tekinthető lefutottnak a meccs, bármelyik félnek esélye van a győzelemre. Ami igazából legfeljebb taktikai sikernek számít, és kötelezően elrendelt szünetnek tekinthetjük, ami alatt mindenki hazamegy, felgyógyul, pótolja a fegyverzetét és feltöltik a létszámot. Ja, és az egész felfogható szöveges kiegészítőként a The Quest for Ghal Maraz-kampányhoz.

 

Igen, pont ilyesmit várok egy Warhammer-sztoritól – és még több véres, ötletes csatát.

 

A rövidke terjedelem miatt, jellemfejlődésről ezúttal sincs szó, a főszereplőknek amúgy sincs sok idejük ilyesmire, legfeljebb azon elmélkedhetnek, hogy a Sigmar által ígért örök élet, illetve a menetrendszerűen bekövetkező halál-újjákovácsolás ismétlődés milyen hatással van az emberi elmére (lásd Thostos).

 

Mivel ez a két kisregény a korábban megjelent, A háború vihara című kötetben elkezdett eseményeket folytatja, Sigmar harcosaival ott már találkoztunk. A Josh Reynolds által írt Rejtekvölgy csatája nekem azért tetszett jobban, mert érezhetően jól szórakozott az író, miközben megalkotta az Nurgle csapatainak új vezető karaktereit. Lehet nincs igazam, de mintha ezekre több időt/terjedelmet fordított volna a rend képviselőinél. Gondolom, ebben az is közrejátszott, hogy ez a sztori egyáltalán nem kapcsolódik a kötet címében említett ereklyéhez.

 

Vele ellentétben Guy Haley a jófiúkkal, akarom mondani, Sigmar seregeinek vezetőivel (Pörölyöklű Vandus, Viharkardú Thostos, és persze a kedvenc karakterem, Kriptaszülött Ionus) foglalkozik többet, bár tény, a káosz erőinek terveibe is menetrendszerűen belekukkanthatunk. Kicsit olyan érzésem van, mintha túl sok információt kellett volna túl kevés helyre betuszkolnia, aminek eredménye lett ez az „állandóan rohanunk előre”-hangulat. Guy Haley véleményem szerint jó író, mert mindig képes valami újat beleálmodni a csatajelenetekbe, és közben még – ha jut rá idő – apránként hinti elénk az infókat a világról, Sigmar és a Káosz táboráról.

 

Bár még mindig morcos vagyok a régi Warhammer mellőzése és a lassú megjelenési sebesség miatt, ha ebben a szellemben folytatják a sorozatot, akkor szerintem azok is megszerethetik majd az Age of Sigmart, akik egyébként nem ülnek le a terepasztal mellé, hogy újravívják ezeket a csatákat.

 

Tartalom:

Joshua Reynolds: Rejtekvölgy csatája

Guy Haley: Az Iszonytató Erőd