The Waiting Ones: For Those Who Love To Be On the Road
Írta: Uzseka Norbert | 2020. 12. 30.
A The Waiting Ones Kovács Attila gitáros első szólóalbuma, és még annál is változatosabb, mint amire emberünk múltja alapján számítani lehetett.
Attilát magam a miskolci Varso zenekarban ismertem meg, amellyel igen sajátos progresszív metalt játszottak, melybe a King Crimson-féle borulások épp úgy belefértek, mint a Toolt idéző fura témák, de akár sludge meg death metal vaskosságú riffek is. Aztán számos zenekarban szerepelt, mint a Watch My Dying, a Superbutt vagy a Sear Bliss (ott most is), de ő az életrehívója a vaskos humorú, őrült szerzeményei miatt hírhedtté vált Halálfej együttesnek is. Ám ez a szólóanyag nem poénkodós (csak egy icipicit), és már csak azért is komoly teljesítmény, mert minden egyes hangját maga Attila rögzítette. A dob így jobbára dobgép, és nem mindig szól szépen, máskülönben viszont nem érheti szó a ház elejét, jól összerakott anyag ez.
Nagyobbik részét azért a metal teszi ki. Attila azt mondja, számtalan többé-kevésbé kész szerzeménye várja a számítógépén, hogy kiadja (innen a Waiting Ones név is), de a következő anyagok másmilyenek lesznek – azokon nagyobb teret kapnak majd a másirányú kalandozásai, ill. vendégeket is meghív majd. Most viszont fontos volt számára, hogy igazi szólóalbum legyen a For Those…
Aki tehát szereti a kísérletező, súlyos metal zenéket, az jól fogja érezni magát az album hallgatása közben. Death, black, thrash riffek éppúgy vannak itt, mint ipari vagy épp sludge témák. Ennyitől akár unalmas is lehetne, de amitől igazi csemege az anyag, az az, amit és ahogy még hozzátett mindehhez Kovács úr. Ez egyrészt az ambient/electro hatás, ill. a progresszív zenei megoldások tárháza, melyek sokszor szinte csak színesítik az adott szerzeményt, mégis egészen más hangulatú dallá varázsolják azt. Másrészt az a szavakkal nehezen körülírható plusz, amelyet viszont pont a számok címei jeleznek előre. Például az alig két perces „Rakshasa” a hindu mitológia emberevő démonairól kapta nevét, és ez máris előrevetíti a dal sajátos hangulatát. Ahogy a „Bloom” címe (virágzás) is beszédes. És teljes joggal számít a hallgató valami őrületre az olyan dalcímek láttán, mint például a „The Certain Exuberance and the Inventor of Scrabble” vagy az „Old Fool's Caramel”.
A „Magma” persze láva módra hömpölygő-zúgó gitárokat is hoz, de egy pontján szinte trip-hopba hajlik, másutt viszont a világűrt bemutató filmek zenéit idézi számomra. A „Those Who Love To Be On the Road” (Azok, akik szeretnek úton lenni) című szerzeménynek nyilván van némi utazós jellege, itt inkább a gitár melódiái lepnek meg. Pont ezért ez az a szerzemény, amit a gyanútlan, Attila munkásságát nem ismerő, de nyitott elméjű hallgatónak elsőként megmutatnék. De biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan találnának maguknak valót ezen a 2007 és 2020 között íródott anyagon.
Mert zeneileg és hangulatilag is párját ritkítóan sajátos és érdekes ez az album. A finomságai nyilván az odafigyelős, belefeledkezős hallgatása közben bújnak elő, de akkor is megteszi a magáét, ha épp rossz kedvében van az ember, és kénytelen beérni legális megoldásokkal, mondjuk, a dühe vagy a frusztrációja levezetéséhez.
Fotó: Hahn Petra
A lemezen elhangzó számok listája:
- FoodChainSaw
- Rakshasa
- Twenty Nails - The Mirror Crack'd
- The Certain Exuberance and the Inventor of Scrabble
- Magma
- Chrysalis
- Bloom
- Those Who Love To Be On the Road
- Old Fool's Caramel
- Deconstructive Interference
- Imago
- The Resignation and the Wistfulness
- Specter
További információ:
https://thewaitingones.bandcamp.com/album/for-those-who-love-to-be-on-the-road